Az általános fölmelegedés a szőlő életfolyamataira, minőségére is hatással van. A korai kitavaszodás, a magasabb átlaghőmérséklet következtében a szőlő cukortartalma nő, hamarabb érik, és korábban kezdődik a szüret. Az erős napsugárzás nyáron perzselést okozhat, a tartós szárazság pedig negatív hatású lehet a következő évi termésmennyiségre. A klímaváltozás miatt a szőlőben is egyre gyakrabban találkozhatunk néhány, a változásokhoz jobban alkalmazkodó kártevővel.

A kora tavaszi kártevők közül például az ékköves faaraszoló hernyói helyenként előjelek nélkül, hirtelen károsít. A fakadó szőlőn kirágott rügyek jelzik a jelenlétét. A kártétel 3-4, ritkábban 7-8 egymás melletti rügy kiodvasításában nyilvánul meg. A barnás színű, 4-8 cm hosszú araszolóhernyókat nagyon nehéz észrevenni, mert kiválóan beleolvadnak a környezetükbe, valamint teljesen mozdulatlanul tartózkodnak a szőlővesszőn.

A károsítás ellenére legtöbbször az alvórügyek még kihajtanak, de az ilyen gyenge, fejletlen hajtások már nem teremnek.

A számottevő kártétel megelőzésére célszerű az erdőhöz közeli területeken és ott, ahol az előző években már többször megjelent, a fakadás időszakában felmérni a hernyók számát, és ha szükséges, védekezni ellenük.

Az atkák kártételének is a meleg, szárazabb évjáratok kedveznek. Számuk a tenyészidő második felétől növekszik, hosszú, meleg ősz esetén a telelő népesség is jelentős egyedszámú. Folyamatosan figyeljünk a levél- és gubacsatkák jelenlétére, mert az erősen fertőzött szőlőtőkéken a jellegzetes tünetek már a szőlő 3-5 cm-es hajtásain megjelenhetnek.

A nagyobb kárt olyankor csak speciális atkaölő szerek felhasználásával háríthatjuk el.

A szőlő gubacsatka kártétele nő, főleg ha melegebb teleken sikeresen áttelel és kora tavasszal gyorsan felszaporodik. A jellegzetes tünetek, levélfelszíni kitüremkedésekkel, rügyelhalással a szőlő 2-3 cm-es hajtásállapotától figyelhetők meg, de egyre gyakrabban találkozunk a virágkezdemények károsításával is.

A piros gyümölcsfa-takácsatka a szőlőben nem állandó kártevő, de ha előfordulási helyein áttelelnek a kárminpiros, hagyma formájú téli tojások (0,1-0,2 mm), akkor súlyos károkat is okozhat.

Tömeges elszaporodásának a száraz, meleg nyár kedvez. Tavasszal a fakadó szőlőt veszélyezteti, szívogatása következtében a fiatal hajtások növekedése lelassul, a levélszélek kanalasodnak, barnulnak, a levelek beszáradnak. Legjobban a későn fakadó és a lassabb kezdeti növekedésű szőlőfajtákat veszélyezteti. A nyári kártétel késlelteti a vesszők beérését, és a következő évi termésre is negatívan hat. Amennyiben a szőlő fás részein 1 cm-es körkörös felületen több mint 10 téli tojást találunk, fel kell készülni a korai kártételre, illetve nem szabad kihagyni az atkaölő szeres kezelést!

A meleg és száraz időszakok a kétfoltos takácsatka szaporodásának is kedveznek.

A nőstény 0,4-0,5 mm hosszú. A lárvák és a nimfák kisebbek. Szőlőben fakadás után nem károsít, mert a gyomokra vándorol. Nagy tömegben a nyári hónapokban fordul elő, amikor gyors felszaporodásával váratlan veszélyhelyzetet teremt. Kártételét a leveleken apró foltosság, sárgás, vöröses, barnás elszíneződés jelzi. A fertőzés súlyosbodását a levelek elszáradása, lehullása, a hajtásnövekedés megszűnése, egyenetlen érés jelzi, és csak a gyors, célzott atkaölő szeres kezeléssel lehet megállítani.

A kétfoltos takácsatkák egyedszámát nyár elejétől a kétszikű gyomnövényeken is érdemes figyelemmel kísérni.

Egyre súlyosabb növényvédelmi gondot okoz a szőlőfiloxéra is. Az európai szőlőfajták ellenállók a levéllakó alakkal szemben, de aszályos évjáratokban számos fajtán megjelenhetnek a jellegzetes levéltünetek az alanytelepeken, a termő szőlőkben is. Az elhanyagolt vagy gazdátlan tőkéken a kártevő szabadon szaporodik, és továbbterjed a gondozott kertekbe. A filoxérát a 18. század közepén hurcolták be Európába. A saját gyökerén fejlődő európai szőlőkön nagyon kedvező életfeltételeket talált.

A pajzstetvek egyre több ültetvényben telepedtek meg a kedvező környezeti hatások, és a szelektív rovarölő szerek használata miatt.

Főleg a gyapjas pajzstetű és az akácpajzstetű terjedése és gócos felszaporodása tapasztalható. A pajzstetvek nemcsak közvetlenül, a szőlőnedvek szívogatásával gyengítik a tőkéket, hanem növényegészségügyi szempontból is nagyon veszélyesek, mert vírusvektorok. A súlyos tüneteket okozó levélsodró vírus 1-es és 3-as típusát terjesztik, ezért nagyon fontos a pajzstetvek elleni védekezés!

A harlekinkatica is szőlőkártevővé lépett elő. A kelet-ázsiai eredetű bogár fő táplálékát a levéltetvek és a pajzstetvek képezik. Sok színváltozatban fordul elő, nagyon falánk és hatékony ragadozó. Lárvája és a kifejlett rovarok is jelentős mennyiségű levéltetűt fogyasztanak el, ezért több országban a kártevők elleni biológiai védekezésben használják, de kiszabadult a zárt termesztőberendezésekből.

Elsőként 2001-ben találták meg Németországban, első hazai példánya pedig 2008 februárjában Szigetszentmiklóson bukkant föl.

A harlekinkatica jelenleg az egész országban elterjedt, sok helyen tömegesen előfordul. Az őshonos katicabogarak kiszorítása mellett komoly károkat okoz a mezőgazdaságnak is. Állati eredetű táplálék hiányában pollenfogyasztásával, a virágok megrágásával csökkenti a termés mennyiségét. Szüretkor tömegesen a szőlőszemek között maradnak és a testükben található földimogyoróra, csípős paprikára és spárgára emlékeztető íz- és illatanyagok a mustba kerülve rontják a bor ízét, minőségét.


KÖVESSEN minket itt is: