Érdekelnek a nem mindennapi dolgok, kíváncsi vagy mit miért hívnak úgy, ahogy, nyitott vagy a nagyvilág érdekességeire? Szombaton reggel, a kávé mellé egy rövid „Tudtad, hogy…?” hírmorzsa, amivel könnyebben indulhat a nap.

Kinek ne lenne ismerős, hogy a „hol laksz?” kérdésre adott választ követő első reakció: a Viadukt, Matuska Szilveszter! Nekem is ez volt, amikor kiderült, hogy a középiskolai osztálytársam biatorbágyi. Akkor még valóban csak ennyi ismeretem volt róla: egy kisváros, ahol egy őrült robbantott. Majd évekkel később, mikor a barátaink bejelentették, hogy ideköltöznek és nézzünk körbe mi is, már szélesedett a látóköröm a várost illetően. Persze, ha jön ide valaki, akkor “A VIADUKT” egy jó támpont tájékozódásban, vagy találkozás helyszíneként. Biatorbágy pedig 70 évvel ezelőtt, 1931. szeptember 13-án felkerült egy olyan listára, amire valójában sosem vágyott.

A VIADUKT 

A biatorbágyi viadukt megépítését azután kezdték meg, miután eldőlt, hogy a Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonalat a mai Biatorbágy lakott területén keresztül, az akkori Bia és Torbágy települések között vezetik el, és szükségessé vált a Füzes-patak völgyének áthidalása. Az első híd a vonal kiépítésével egy időben, 1883-1884-ben létesült, a Budapest-Kelenföld–Újszőny (Komárom) vasútvonal szolgálatára. 1903-ban a nem kielégítő teherbírása miatt, annak növelésére megerősítették a szerkezetét. A párhuzamos második híd megépítésére 1898-ban került sor, amikor a vonal kétvágányúsítása miatt egy új, bal vágányt fektettek le. A MÁVAG építette hidat 1898. december 20-án adták át a forgalomnak.

A MERÉNYLŐ

Matuska Szilveszter

Római katolikus családból származott, szülei Matuska Antal papucskészítő mester és Németh Anna. Tízéves korában elveszítette apját, édesanyja ezután hozzáment Kőmíves Sándorhoz, egykori segédükhöz. Ez az ember gondoskodott a gyermek taníttatásáról az anyja kívánsága szerint, aki papnak szánta. Mostohaapja azonban úgy szerette volna, hogy a gyermek a műhelynél maradjon, s elsajátítsa a papucskészítő mesterség fortélyait. 1903 őszén beíratták a kalocsai jezsuita gimnázium I/b. osztályába. Gyenge tanulmányi előmenetelének okán később átíratták a szabadkai gimnáziumba. Itt határozta el, hogy kántortanító lesz, így a kalocsai érseki tanítóképzőben folytatta tanulmányait. Miután megszerezte oklevelét, három helyre is kinevezték tanítónak, ő a püspökhatvani kinevezés mellett döntött. 1913 októberében önként vonult be a szabadkai 6. honvéd gyalogezredhez. Főhadnagyi rangig jutott, ezüst vitézségi érem és bronz katonai érdeméremmel Signum Laudis tüntették ki. A háború után elárvereztette a kincstári holmikat és maga osztotta szét a befolyt összeget.

Szülőfalujába hazatérvén újból elfoglalta tanítói állását, majd megszervezte a polgárőrséget. Kicsapongó életmódjához a tanítói fizetés nem bizonyult elegendőnek, ezért emellett kereskedelmi tevékenységet is folytatott. Felesége, Dér Irén szintén a csantavéri iskolában tanított.
1930 tavaszán a „Házépítési és Gazdasági Szövetkezet” korlátolt felelősségű társaság megalapításának egyik résztvevője volt. Tervezte, hogy köz- és magánépítkezésekhez közvetítsen hozzájárulásokat. Szándékában állt egyik házát felújítani, és később értékesíteni, ugyanis magánszemélyként nem részesülhetett állami építési hozzájárulásban. Emiatt mondott fel a ház lakóinak, akik ezt nem fogadták el, így per következett, amit elvesztett. Anyagi haszonszerzés céljából felgyújtotta a ház tetőzetét, ezáltal 180 000 schilling kártérítést kapott. A királyi törvényszék perbe fogta, megvádolva hogy saját maga vitte véghez a gyújtogatást, ám ezt bizonyítani nem tudták.

1929-ben felesége tüdőbajt kapott, melynek gyógyítása, a perek és a meghiúsult vállalkozások elvitték vagyonának körülbelül a felét. 1930-ban már húsznál is többször foganatosítottak ellene végrehajtást, emiatt még annak az évnek őszén letette a vagyontalansági esküt. A vagyonleltárában a következő tételek szerepeltek: 3 schilling készpénz, 2 arany jegygyűrű, néhány ruha, valamint a Hofgasse 9. sz. alatti ház.

Mialatt Bécsben lakott, foglalatoskodott saját szabadalmainak árusításával is. Ezek közé tartozott a lassú víz által hajtott turbina, amelynek segítségével elektromos áramot lehetett előállítani. Másik találmánya egy jelzőkészülék volt, mely a vasúti pályán lévő akadályra figyelmeztette a mozdonyvezetőt nagyobb távolságról.

Kifejlesztett egy gázelzáró készüléket is, amely csak akkor engedte volna a csőben lévő gázt kiömleni, ha a gáz égett. Ez utóbbit a találmányi hivatalban „Orlisó” néven jegyezték be. Találmányainak segítségével próbált volna menekülni a közelgő anyagi csőd elől.

A MERÉNYLET 

1931. szeptember 12-éről 13-ára virradó éjjel 0 óra 20 perckor felrobbant a biatorbágyi vasúti viadukt vasúti pályájának egy része.

A biatorbágyi merénylet utáni helyszíni szemle

A detonáció következtében a mozdony az első hat kocsival a viaduktról a mélybe zuhant. A tragédiának 22 halálos áldozata és 17 sebesültje volt. A roncsok alatt Morvay Alajos mozdonyvezető holttestét úgy találták meg, hogy keze a fék fogantyúját szorította. Bebizonyosodott, hogy a kisiklást észlelve azonnal lefékezte a vonatot, s ennek köszönhető, hogy a szerelvény hátsó kocsijai a vágányon maradtak. Mindössze öt másodperc ideje volt arra, hogy valamit reagáljon az eseményekre és sikerült neki. A mozdony ekkor már valószínűleg a levegőben volt ugyan, de a masiniszta még be tudta húzni a vészféket, ami a szerelvény minden tengelyénél fékhatást idézett elő. Ennek köszönhető, hogy a hatodik kocsi mögött elszakadt a csatolás és a szerelvény vége a síneken maradt. Nemcsak azok életét mentette meg, akik az utolsó hat kocsiban utaztak, de azokét is, akik a viadukt alá zuhantakon tartózkodtak, hiszen a fékhatásnak köszönhetően nem zuhant rájuk további hat vasúti kocsi is. Összesen kilencvenhárom ember életét mentette meg.

Merénylet után 1931. szeptember 13.

A helyszínen megtalálták a házilag szerkesztett robbanószerkezetet és egy levelet, amely a kommunistákra terelte a gyanút. Ennek következtében statáriumot, vagyis rögtönítélő bíráskodást vezettek be 1932 októberéig. A nyomozás során azonban kiderült, hogy az őrült bécsi kereskedő és gyáros, Matuska Szilveszter követte el a bűncselekményt, valamint, hogy egy korábbi németországi és ausztriai vasúti robbantásnak is ő volt a tettese. Az osztrák bíróság hatévi fegyházra, a magyar törvényszék pedig halálra ítélte, de mivel nem volt halálbüntetés Ausztriában, ottani büntetésének letöltése után életfogytiglani fegyházra ítélték, amelyet a Váci Országos Királyi Fegyintézetben kellett letöltenie.

Ítélete végrehajtása alatt 17 napot büntetés-félbeszakításon töltött, amikor is katonai célok érdekében hagyta el a fegyházat, kísérettel, majd kísérettel is érkezett vissza. 1944. december 6-án a német katonai parancsnokság felszólította a váci börtönparancsnokot, hogy bocsássa szabadon a 800 foglyot, különben kivégzik őket (hogy miért, arra nem tér ki a börtönparancsnok tanúvallomása). Ötven fogoly, köztük Matuska viszont maradt, mert abban bízott, hogy szerb nyelvtudásával meg tudja magát értetni az oroszokkal. Sebésznek adta ki magát, egy ideig még dolgozott is az orosz hadikórházzal, majd továbbvonult a csapatokkal 1945 januárjában. A délvidéki vérengzések kutatása során különböző, más irányú tanúvallomások töredékeiből állt össze az, amit jelenleg tudunk Matuska végzetéről. 1945 elején Csantavéren tűnt fel, ahol zavaros politizálásba kezdett. Egy vasárnap a templomból kijövő tömegnek tartott „nacionalista ízű szónoklatot”. Másnap a partizánok elfogták, és Újvidékre hurcolták. Nagybátyja szerint egy szabadkai tömegsírba temették.

1944 végén a viaduktot újabb robbantás veszélye fenyegette, a második világháborúban visszavonuló német hadsereg ugyanis előkészítette robbantásra, de erre végül mégsem került sor. Ez – elterjedt vélekedésekkel szemben – nem a szovjet csapatok gyors előrenyomulásának volt köszönhető, hanem Wiesner Lajos karpaszományos hadapród őrmester, a torbágyi és herceghalmi hídőrség parancsnoka, illetve a térségen áthaladó vasútvonal ellenőrző tisztje személyes bátorságával akadályozta meg. Miután ugyanis 1944. december 23-án írásbeli utasítást kapott a viadukt felrobbantására, sajnálván megsemmisíteni a szívéhez nőtt, szép vasúti szerkezeteket, a németek félrevezetése mellett döntött és egy másik, közeli helyszínen hajtotta végre a robbantást, így megmentve a völgyhidakat.

A ROBBANTÁS UTÁN

Szerencsés körülménye volt a merényletnek, hogy a hídszerkezet csak kisebb mértékben rongálódott meg, így a helyreállítás mindössze húsz napot vett igénybe, és 1931. október 3-án újra átadhatták a viaduktot a forgalomnak. 1933-ban a korábbi hídszerekezetet kicserélték, az új áthidaláshoz a pályakorrekció során feleslegessé vált óbaroki völgyhíd felszerkezetét használták fel. Ez két, egyenként 40,0 m támaszközű, párhuzamos övű, süllyesztett pályás folytacél anyagú hídszerkezet volt. A MÁVAG kivitelezésében készült műtárgyat 1934. május 14-én helyezték forgalomba.

A vonalat később, 1975-1977 között körülbelül egy kilométerrel északabbra helyezték át ezen a szakaszon, mert a térségben található több kis sugarú ív miatt csak így lehetett növelni a vonatok haladási sebességét. Így a vasútvonal most északról kerüli meg Biatorbágyot, új helyre került a falu vasútállomása is. 1979-ig még jártak vonatok a viadukton, de a szerkezete ezután gyors romlásnak indult, tervbe vették a lebontását is. Erre azonban nem kerülhetett sor, mivel műemlékké nyilvánították és sikerült megfelelő anyagi forrásokat szerezni a felújítására, valamint a fémszerkezet korrózióvédelmére is. A két völgyhíd így ma is áll: a déli le van zárva az átkelő gyalogosforgalom elől (valószínűleg statikai okokból), de az északin sétaút vezet át, a lábazaton pedig emléktábla emlékeztet a merényletre.

2021. szeptemberében a Biatorbágyi Tájvédő Kör javaslatára 1 évre ideiglenes műemlékvédelmi státuszt kapott.

Forrás:
Wikipedia, Képek: Wikipédia és Fortepan

KÖVESSEN minket itt is:


Artisjus Egyesület
1016 Budapest, Mészáros u. 15-17.
Tel: (1) 488 2600
Fax: (1) 212 1544
info@artisjus.com


A Völgyhíd Tv médiaszolgáltatási tevékenységét
és műszaki fejlesztését a
Médiatanács a Magyar Média Mecenatúra Program keretében támogatja.

 

Összes videónk a szerzői jog védelme alatt áll. Engedély nélküli felhasználása tilos. (Szerzői jogi törvény: 1999. évi LXXVI. törvény)


Készítette és karbantartja a Számítógépes.com