Új, heti szinten jelentkező rovatunkban szülőtársainknak szeretnék szezonális és Biatorbágy-specifikus ötleteket adni a szülői lét kihívásainak kicsit békésebb, nyugodtabb megéléséhez. Egy-egy gondolatot, tippet, működő rutint, családi időtöltést fogunk megosztani, amik még egy képzeletbeli „kütyümentes” világban is megállnák a helyüket.
Itt a március. Nem tudjuk, hogy pontosan mit is tartogat, az is lehet, hogy még észre sem vettük, hogy a fagyos február véget ért és a madárcsicsergős és már melengető napsugarakkal megörvendeztető március ideért.
Hiszen, mindeközben zajlanak a külpolitikai események és figyelmünket lekötik a hírek, amik óhatatlanul hatnak ránk és elkezdjük a jövőt latolgatni, szorongani és talán kezdjük elveszíteni a járványhelyzet által már amúgyis megtépázott biztonságérzetünket.
Mégis, térjünk vissza a jelenbe, az “itt és most”-ba és nézzünk ki az ablakon – milyen idő van? Amikor ezt a cikket írom, akkor süt a nap és a melengető napsugarak nyomán éledezni kezd a természet. Küszöbön az új kezdet.
A biztonság “bennünk” van – vissza a jó rutinokhoz!
Ha szeretnénk kevésbé szorongani, akkor álljunk ellen a folyamatos “híréhségnek”, és térjünk vissza az életünkhöz. Keressük meg, teremtsük meg – amennyire lehet – a biztonságot magunkban. Hisz a gyermekeink tőlünk várják ugyanezt, ha segíteni akarunk nekik ezekben az időkben (is), akkor a legjobb, ha előbb magunkra figyelünk.
Ebben első lépés lehet, hogy végiggondoljuk, hogy mi a mi bevált, működő módszerünk arra, hogy megőrizzük vagy visszanyerjük lelki békénket, stabilitásunkat.
Egy nagy alvás, amiben már egy ideje nem volt részem?
Egy nagy séta, amitől kiszellőzik a fejem?
Egy jó film, ami kiszakít a realitásból egy rövid időre?
Egy beszélgetés valakivel, aki közel áll hozzám?
A vasárnapi mise ünnepélyes hangulata vagy egy tányér az édesanyám húsleveséből?
Elő az emlékekkel!
A gyerekkori emlékeink felidézésével könnyebb lehet akár a magunk, akár gyermekeink számára is ilyen belső biztonságot teremtő szigeteket kialakítani, hisz könnyebbé válik beleélni magunkat a helyzetükbe.
Emlékszem még, mikor éreztem magam igazán jól, biztonságban, felszabadultan gyerekként?
Mikor bekuckóztam testvéreimmel a takaró alá a szüleink mellé vasárnap reggel?
Amikor olyannyira belemélyedtem egy-egy jó játékba, legózásba, babázásba vagy akár egy jó könyvbe, hogy megszűnt a külvilág?
Amikor elmentem horgászni az édesapámmal és addig csak rám figyelt – a tesóim otthon maradtak – a csenden, a horgászbotokon és a halakon túl? stb.
Keressük meg, poroljuk le ezeket az emlékeket és használjuk őket kreatívan! Élesszük újra olyan formában, ami most aktuális, akár a gyerekeinkkel együtt.
A lényeg, hogy szánjunk időt először magunkra, aztán egymásra és keressük vagy “csak” biztosítsuk a család minden tagja számára a megnyugvás, feltöltődés lehetőségét, akár együtt, akár külön-külön is.
Milyen felnőtt „töltekező” programok várnak ránk a hétvégén Biatorbágyon?
Épp ma (amikor ez a cikk megjelenik), azaz 03. 04-én, pénteken este Almási Kitti pszichológus tart előadást a Faluházban arról, hogy hogyan éljünk bátran – azt hiszem, igen aktuális most ez a kérdés. Korábbi cikkünkben – ITT – olvashatnak róla bővebben.
Ha valaki a gyermekkorát, fiatalkorát idéző dallamokban szeretne elmerülni, ezt vasárnap este teheti meg Mészáros János Elek koncertjén, szintúgy a Faluházban. Erről is a fenti cikkben olvashatnak.
A vasárnapi mise és istentisztelet mindannyiunk számára elérhető a helyi templomokban, gyülekezeti házakban. Itt megtapasztalhatjuk a közösség és a közös ima felemelő és megtartó erejét is.
