Március 15-én, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 175. évfordulóján a városi megemlékezés a hagyományokat követve a Petőfi-szobornál kezdődött. Tarjáni István polgármester beszédét követően Biatorbágy intézményei és civil szervezetei megkoszorúzták a szobrot, majd fáklyával a kézben a Juhász Ferenc Művelődési Központba indultak, ahol az ünnepi megemlékező műsort nézték meg.
Sisa Márk
Itt Sisa Márk, ifjúsági koordinátor emlékezett a forradalomra. Az ünnepi műsor első fellépője a Köllő Attila vezette Biatorbágyi Népdalkör volt, majd következtek az iskolások. A Biatorbágyi Általános Iskola és Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola diákjai Szebeni Angyalka, Fodor Lászlóné és Koós-Katona Judit felkészítésével mutatták be a forradalom dicső napjait idéző igényes és a közönség részéről nagy tapsot kiváltó előadásukat.
Király Ferenc
Köllő Attila és az ifjú citerások
A BiaSuli diákjai a színpadon
Tarjáni István polgármesternek a Petőfi-szobornál elmondott teljes beszéde:
„Ezernyolcszáznegyvennyolc!
az égen Egy új csillag, vérpiros sugára
Életszínt vet a betegségében
Meghalványult szabadság arcára.”
Írta Petőfi 1848. februárjában, aki mindent látott előre, a forradalmat, az életét, a sorsát is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Honfitársaim!
200 éve annak, hogy megszületett a költő, aki nélkül kétséges, hogy ’48-ban pesten kitört volna a forradalom és „reszketni méltóztattak” volna a helytartótanács megszeppent tagjai a márciusi ifjak és a „Tizenkét pont” láttán.
Tarjáni István ünnepi beszédet mond a Petőfi-szobornál
175 év után sem hiábavaló azonban megvizsgálnunk, hogyan állunk ma a Tizenkét pont-tal. Vajon maradéktalanul teljesültek-e az abban megfogalmazottak? Az első követelés, a sajtó szabadsága, a cenzúra eltörlése vajon megtörtént-e? Sajtó, ma már nem csak nyomdában készül, nagyobb részt átköltözött a virtuális világba. Az egyre újabb és újabb közösségi médiumok pedig lehetőséget adnak mindenkinek, hogy véleményét akár képek vagy videók formájában is világgá kürtölje. Ezen a területen a cenzúrának egy új, személytelen és megfoghatatlan formája jelent meg. Valahol, valakik eldöntik mi korrekt politikailag, mi gendersemleges, mi kirekesztő vagy mi nem az. Cenzúra tehát ma is van, csak megfoghatatlan. Nemzetek, kormányok, országok felett áll, nem lehet egyszerűen, nyomdagépek lefoglalásával küzdeni ellene.
A tizedik követelés sem túlhaladott, hogy „magyar katonáinkat ne vigyék külföldre” különösen a szomszédunkban dúló háború kitörése óta. A Kárpátalján élő honfitársaink révén közvetlenül is részeseivé váltunk egy olyan konfliktusnak, amelyhez semmi közünk. Vannak közöttünk azonban olyanok, akik a fegyverszállításokon túl azt is támogatnák, hogy katonai erővel, akár a honvédségünkkel is vegyünk részt a háborúban.
Önkormányzatunk a saját eszközeivel segít a bajbajutottakon. Az elmúlt egy évben befogadta a hozzánk érkezett menekülteket, folyamatosan támogatja testvértelepülésünket, Nagydobronyt. Mindig az igényeiknek, kéréseiknek eleget téve, élelmiszerrel, ruhaneművel, újabban aggregátorokkal. A helyi közösségek és magánszemélyek is hasonlóan cselekedtek, befogadtak családokat, gyűjtöttek segélyt és teszik ezt mind a mai napig. Egy év sem volt azonban elegendő arra, hogy a konfliktus ne fegyverekkel, emberéletek árán, hanem tárgyalóasztalnál rendeződjék.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Honfitársaim!
Hitünk a jelen háborúról sem lehet más, minthogy ez volt az utolsó. Nem gondolták ezt másképp 175 éve a márciusi ifjak sem, elérve azt, hogy március 15-én vértelenül győzött a forradalom Pest-Budán. Majd kétszáz esztendő sem volt azonban elegendő arra, hogy hiánytalanul megvalósítsuk, a Tizenkét pontban áhított célokat. Dolgunk van vele, nem csak történelemkönyvek lapjaira való, sajnos időszerű,
az alcíme különösen:
„Legyen béke, szabadság és egyetértés!”
Köszönöm, hogy meghallgattak.
