Továbbra is cél a fiatalok képviselete
Egy ifjú családapával a közéleti feladatairól
Biatorbágyon sok fiatal, köztük többgyermekes család él, ezért nem közömbös, hogy az életkorban ide tartozók képviselete milyen alapokon áll. Igen, felmerül a kérdés, hogy meddig fiatal az ember? Ameddig annak érzi magát; jó, de ennél konkrétabban is behatárolhatjuk az életévek száma szerint az említett életszakaszt: harmincöt év – mondják az ifjúságkutatók. Fogadjuk el!
Az önkormányzaton belül a fiatalok ügyeivel Mohácsy István képviselő, ifjúsági tanácsnok foglalkozik. Maga is ifjú ember, végzettsége szerint közgazdász, aki feleségével él a városban, öthónapos ikerkislányaikat nevelve.
– Először tisztázzuk, hogy mi az ifjúsági tanácsnok feladata?
– Az ifjúsági tanácsnok dolga alapvetően az, hogy a településen élő fiatalok érdekképviseletét lássa el. Ez Biatorbágyon évek óta jól működő rendszer, mert számos olyan lehetőség nyílik a fiatalok előtt, amit az önkormányzat biztosít számukra. Ilyen többek között az ifjúsági pályázati rendszer, aminek keretében akár egyénileg, akár ifjúsági civil szervezetek égisze alatt jól körül határolt célok megvalósításához forrásokhoz juthatnak. Ezekről a Biatorbágyi Körkép is rendszeresen hírt ad. Azt is fontosnak tartom, hogy a fiatalok gondolatainak becsatornázása a döntéshozatalba szintén megtörténjen az ifjúsági tanácsnok révén. A város mindezeket szem előtt tartja, s ez egy nagyon pozitív hozzáállás. Nagy eredmény – és ezt az Oktatási, Kulturális és Egészségügyi Bizottság elnökeként is mondom –, hogy idéntől a civil szervezetek pályázati támogatása megemelkedett, azaz a korábbi 600 ezer forintról 800 ezerre módosult, beleértve a város valamennyi érdemben működő civiljeit, tehát nem csak az ifjúságiakat. Nyilvánvalóan nem minden szervezetnek tudunk pénzt adni, de az aktívakat igyekszünk önkormányzati forrással ellátni. A képviselő-testület dönt, de az előkészítő munkát az általam vezetett bizottság végzi.
– Melyek azok a területek, amelyekre kiemelt figyelmet fordítanak a civilek?
– Az oktatás-nevelést, a kultúrát és a sportot említeném. Az első két „kategóriában” érvényesül leginkább a művelődési központtal történő együttműködés. S hogy miért van ez így? Véleményem szerint azért, mert a mindenkori városvezetés fontosnak tartotta, illetve tarja, hogy Biatorbágyon pezsgő kulturális élet legyen, és civilként az emberek képviselni tudják az értékeket és ezt kifejezésre is juttassák. Ennek elsődleges helyszíne pedig a Faluház. Persze nem feledhetjük a Faluház mellett lévő Fő teret – elsősorban a nagyobb városi rendezvények alkalmával –, illetve a Közösségi Házat sem, mint az ifjúsági rendezvények, összejövetelek helyszíneit. Mellettük ott van még az ifipont, ahol heti rendszerességgel találkoznak a fiatalok.
– István, sok közéleti ügyet viszel: biatorbágyi feladataidról már szóltunk, kivéve arról, hogy a helyi Fidelitas csoportot is vezeted. Ezek mellett a Pest Vármegyei Közgyűlésben képviselő vagy – a Pénzügyi Bizottság tagja –, és 2022 decemberében a Fidelitas országos alelnökévé választottak. Mikor „vadászott le” a közélet?
– Jó, hogy beszélhetek erről, mert ilyenkor az ember végiggondolja, hogy mit, miért és hogyan; honnan indultam s hová érkeztem. A közösségek képviselete már fiatal koromban megfogalmazódott bennem. Tizennégy-tizenöt éves lehettem amikor a Biai Református Egyházközösségben elkezdtem ezt a munkát. Ahol emberek együtt vannak, ahol a közösségépítést fontosnak tartják, ott kiválasztódnak azok, akik ezért tenni szeretnének, programokat szerveznek és mozgatják az embereket – ha szabad így fogalmazni. Úgy éreztem, otthonosan mozgok a területen, jó dolog a közösség képviselete. Ez az út vezetett odáig – s ez már a politika területét is érinti –, hogy tizennyolc évesen a helyi Fidelitas csoport vezetője lettem és ebben a feladatkörömben a helyi közélet számos prominensével találkoztam. Az említett szervezetben sokat közreműködtünk a különböző városi rendezvényekben, szabadidősport eseményeken és adományokat gyűjtöttünk a rászorulók számára, amit manapság is folytatunk.
– Tudom, nehéz kiemelni egy, a város életében, érdekében tett jelentős kezdeményezést, de ha kellene, mi lenne az?
– Biatorbágyon a Városünnep az egyik nagy közösségépítő esemény. 2016-ban javasoltuk, hogy a hivatalos programot megelőzve legyen egy nulladik nap – praktikusan a péntek –, ami a fiataloké; egy ifjúsági nap. Ebbe „beleálltunk”, és sikerült véghez vinni. A nap programjait sokan látogatják, népszerű lett, nemcsak a fiatalok körében.
– Miben látod a közösségépítés lényegét?
– Abban, hogy mindent a jövőnek, azaz a gyerekeinknek, unokáinknak építünk, kell, hogy építsünk. Márpedig Biatorbágyon van mit építeni, van mit tenni, hiszen az Örülünk, hogy megszülettél rendezvényen látjuk, hogy a városban évről-évre nagyon sok kisgyermek születik, általában az országos átlagot meghaladó arányban, s ez nagyon örvendetes és figyelemreméltó.
– A jövőt nézve milyen feladatokat tartasz elsődlegesnek Biatorbágyon?
-Továbbra is megtiszteltetésként élem meg, ha az ember egy közösségért dolgozhat. Feladatorientált vagyok, ezért nem a pozíciót, sokkal inkább a teendőket állítom a középpontba. Az elmúlt időszak a Covid, majd a háború miatt nem volt könnyű Biatorbágyon, miként sok más településen sem az országban. A város üzemeltetését, a fiatalok, a civilek támogatását ennek ellenére fenn tudtuk tartani, és a jövőben is ezt kell képviselnünk. Az elkövetkező évek feladata lesz, hogy a lélekszámban gyarapodó közösségünk állította infrastrukturális feladatokat megoldjuk: a közlekedés szervezése mellett – bár jól állunk az iskolai és óvodai férőhelyekkel – de nyilván ezek számát idővel gyarapítani kell, s ez összefügg a fiatalok helyi életkörülményeinek képviseletével.
