Erdő Péter: a nagy járványok sokszor kultúrtörténeti vízválasztók voltak

Erdő Péter: a nagy járványok sokszor kultúrtörténeti vízválasztók voltak

A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a nagy járványok sokszor kultúrtörténeti vízválasztók is voltak – mondta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek a Kossuth rádió Hit, tudomány, társadalom című vasárnapi műsorában. Balog Zoltán református püspök arról beszélt, hogy a világjárvány Isten figyelmeztetése az emberiségnek. Köves Slomó rabbi szerint a pandémia legkézenfekvőbb tanulsága az, hogy az emberiség elbízta magát.

Az egyházi vezetők a műsorban Vizi E. Szilveszter agykutatóval beszélgettek, aki azt hangsúlyozta, a vírus, a közös ellenség összefogásra kényszeríti az emberiséget.

Erdő Péter bíboros felidézte: a történelem során a járványok sok mindent megváltoztattak, nem feltétlenül azért, mert az emberek “észre tértek”, vagy levonták a tanulságokat és tudatosan megváltoztatták az életüket, hanem mert megváltozott a helyzetük, és ez sokféle következménnyel járt.
Meglátása szerint a koronavírus-járványnak is lesznek olyan következményei, amelyeket “az értelmes emberi gondolkodás fog belőle levonni” tanulságként, és lesznek az emberi gondolkodástól független változások is.

Azt mondta, már most látszanak bizonyos jelek: például a túlzott mennyiségű utazás, a globalizáció, az állandó helyváltoztatás hatalmas környezetszennyezéssel jár, és a járvány idején kényszerűségből használt, alternatív, online kapcsolattartási eszközök biztosan megmaradnak a járvány után is.
A járvány arra is késztet, hogy átgondoljuk az egyes munkák értékét, hiszen most látható, melyek azok, amelyek nélkül a társadalom semmiképpen nem tud működni – tette hozzá.

Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke kiemelte: ha semmi mást nem vár az emberiség, csak azt, hogy mikor térhet vissza a járvány előtt élt életéhez, azzal biztosan veszít. Legalább a hívő módon gondolkodó kisebbségnek el kell gondolkodnia azon, hogy mit tanulhat mindebből.

Létezik az isteni pedagógia – mondta a püspök, példaként említve a bábeli torony bibliai történetét. A történetben büntetésnek tűnik, hogy Isten összezavarta a torony építőinek nyelvét, valójában azonban megmentette az embereket attól, hogy a mennyország felé törekvésüken tönkretegyék magukat és egymást. A párhuzam a bábeli torony és pandémia között a globalitás, az, hogy mindkettő a teljes emberiséget érinti.
Szerinte a járvány figyelmeztetés, mert az ember nem tartotta tiszteletben azokat a határokat, amelyeket a teremtési rend kijelöl számára. A büntetés talán erős szó, de van a járványban isteni figyelmeztetés, hogy ember, állj meg, és gondolkodj el, hogy jó irányba mész-e a tudomány, a fogyasztás határtalanságában, a birodalmi törekvésekben, abban, hogy mindent elintéz a világkormányzás – sorolta.

“Isten segítséget ad ahhoz, hogy átgondoljuk, hol vannak a határaink, miben kell változtatni” – fogalmazott a református püspök, hozzátéve, hogy a változtatásban a tudomány a szövetségese a hitnek.

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija azt mondta, a világjárvány legkézenfekvőbb tanulsága, hogy az emberiség – akárcsak annak idején a bábeli torony építői – elbízta magát, elhitte, hogy kizárólag saját magára támaszkodva képes megőrizni a biztonságát.

Vizi E. Szilveszter szerint a láthatatlan, közös ellenség, a vírus elleni küzdelem akár anti-Bábel, pünkösdi csoda is lehet, hiszen a közös ellenség összefogásra kényszeríti az emberiséget.

A hit és tudomány kapcsolatáról szólva Erdő Péter kiemelte: ezek a maguk sajátos eszközeivel ugyanazt a valóságot, az igazságot próbálják megragadni. Ezért a “hit világosságánál művelt tudomány nagyon különleges érték, mert egységbe fogja a világunkat”.

Balog Zoltán Canterburyi Szent Anzelmet idézte, aki szerint “a hit keresi az értelmet”. Magyarázata szerint a zsidó-keresztény gondolkodás történetében az látszik, hogy “az a hit, amelyik elzárkózott az autonóm megismerés vágyától, vakhit lett”.
Hangsúlyozta, ugyanez fordítva is igaz, és ma inkább az a veszély áll fenn, hogy a tudomány zárkózik el a hittől, azt gondolva: a hit nem más, mint hiszékenység. Pedig a hit sokkal közelebb áll a bizalomhoz. És ebből a bizalomból felelősség is következik. A tudománynak pedig szüksége van a felelősségre, arra, hogy tudja, el kell számolnia azzal, amit tesz. A hit megóvja az embert attól, hogy határtalan gőggel azt gondolja, uralhatja a világot – tette hozzá.

A református püspök kitért arra is: a hit és a tudomány közötti alapvető különbség, hogy a természettudomány arra a kérdésre keresi a választ, “hogyan” van a világ, de azt nem tudja megmondani, hogy “miért”, vagyis, hogy mi a célja a világ és benne az ember létezésének.

Köves Slomó szerint a hit és a tudomány közötti különbség olyan, mint ahogy egy autóbalesetet le lehet írni “tudományos szempontból” (mennyi volt a sofőr véralkoholszintje, az autó sebessége) és el lehet mondani “lelki szempontból is” (mi vezetett oda, hogy a vétkes ittasan vezetett, milyen változást hozott a baleset az elszenvedőinek életében). Sokan gondolják, pontosabban hiszik, hogy a tudomány pótolni tudja a hitet, pedig két egészen más eszköztárról beszélünk. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy a szeretet képes pótolni a tudományt vagy fordítva – tette hozzá a vezető rabbi.

A beszélgetésre a Hit, tudomány, társadalom címmel az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) készült tanulmánykötet megjelenése adott alkalmat. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye és NEK közös, a Szent István Társulat gondozásában megjelent, angol és magyar nyelvű kiadványában 52 tanulmány olvasható. A tanulmányok szerzői eredetileg egy konferencián vettek volna részt, de azt a világjárvány miatt nem lehetett megtartani, így előadásaik írott változatából készült el kötet.

A Kossuth rádió közfelvételét ITT lehet meghallgatni.

“Boldogok, akik nem látnak és hisznek!”

“Boldogok, akik nem látnak és hisznek!”

János evangéliuma 20:29. Jézus így szólt hozzá: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.”

1 A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.
2 Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették!”
3 Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz.
4 Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz.
5 Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de mégsem ment be.
6 Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek,
7 és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen.
8 Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt.
9 Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül.
10 A tanítványok ezután hazamentek.
11 Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba,
12 és látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt; az egyik fejtől, a másik meg lábtól.
13 Azok így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” Ő ezt felelte nekik: „Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették.”
14 Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.
15 Jézus így szólt hozzá: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom.”
16 Jézus nevén szólította: „Mária!” Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: „Rabbuni!” – ami azt jelenti: Mester. 17 Jézus ezt mondta neki: „Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.”
18 Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat!”, és hogy ezeket mondta neki.
19 Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: „Békesség néktek!”
20 És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat.
21 Jézus erre ismét ezt mondta nekik: „Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.”
22 Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szentlelket!
23 Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak.”
24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus.
25 A többi tanítvány így szólt hozzá: „Láttuk az Urat.” Ő azonban ezt mondta nekik: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.”
26 Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: „Békesség néktek!”
27 Azután így szólt Tamáshoz: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.”
28 Tamás pedig így felelt: „Én Uram, és én Istenem!”
29 Jézus így szólt hozzá: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.”
30 Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben.
31 Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.

A járvány idején kezdjük érzékelni, hogy nem a látható dolgok, eredmények adnak tartós örömöt. Sokkal többet ér szeretteinkkel együtt töltött minőségi idő, mint az ajándékok! Vagy az elmélyült beszélgetés, osztatlan figyelem, és érdeklődés egymás dolgai, érzései, krízisei felé sokkal többet jelentenek, mint egy filmnézés. Igen így már közeledünk afelé az igazság felé, hogy boldogság forrása más, mint eddig gondoltuk!

Érdemes elolvasni Jézus Hegyi Beszédét, amelyet Gandhi is zsebében hordott mindig, mert örök igazságokat mond ki Jézus, amelyek az örök emberre, vallástól, nemtől, bőrszíntől függetlenül igaz. Ekkor Húsvét után, amikor megjelenik a tanítványoknak Jézus, eloszlatja minden félelmüket, bizonytalanságukat, kételkedésüket. Megáll középen:

“Békesség néktek!”

Megtelik szívük örömmel, pedig még ugyanúgy veszélyben az életük, leselkedhetnek rájuk, azok, akik Jézust is elfogták.. Úgyanúgy nem tudják mit hoz a jövő, életük látszólag bizonytalanságban, de lelkük már békét lelt. Mi a titok? Hogy maradhat az ember nyugodt, amikor külső körülmények semmit se változtak? Hogyan változhattak meg ennyire a tanítványok? Miben, vagyis Kiben van titkuk? Jelen van Jézus Krisztus! Akire életüket rábízták! Igen. A hit, bizalom boldoggá tesz! Jézus már akkor boldognak tartotta azokat, akik Őt ugyan nem fogják látni, de elég lesz SZAVA, hogy higgyenek Neki! Bízzanak Benne!

Vannak ma is kételkedő Tamások, akik látható bizonyságokat keresik, de boldogabbak Jánosok, Péterek, akiknek erőt ad Jézus ígérete, szava. Belekapaszkodnak hittel, ráállva Uruk szavára, életüket ehhez igazítják. Ámen.

Az ima világnapja

Az ima világnapja

Az ima vagy imádság olyan vallásos cselekedet, amely szóbeli vagy elmebeli kommunikáció útján egy felsőbbrendű lénnyel vagy az imádat tárgyával való kapcsolatot akarja létrehozni. Szűkebb értelemben a kifejezés Isten vagy egy istenség, istenített ős vagy szent stb. felé irányuló könyörgési, közbenjárási vagy hálaadási cselekvésre utal – olvasható a wikipedia.org-on.

Legáltalánosabb érvénnyel az egyénnek vagy közösségnek a transzcendenssel való kommunikációja. E meghatározásban a transzcendens – az adott vallás hitvilágától függően számos jelentéssel bírhat. Vonatkozhat az Istenre vagy istenekre, halottakra, személyes vagy személytelen szellemi létezőkre, a közelebbről meg nem határozott numinózumra vagy a világ rendezőelvére. A kommunikáció ebben az értelemben a kapcsolattartás bármely formáját jelentheti, a legváltozatosabb megnyilvánulásokkal. Ilyenformán az imádkozás történhet gondolatban vagy fennhangon; szavakkal, énekkel vagy szavak nélkül; tánccal vagy bármely más mozdulattal, gesztussal – vagy ezek bármely kombinációjával. A cselekedeten túlmenően az ima szó a verbális imádkozás szövegét is jelenti.

Az ima fajtái
Az emberiség vallási sokszínűségének egyenes következménye, hogy az imának mind belső lényegét, mind megnyilvánulásait tekintve számtalan fajtája különböztethető meg. A felosztás szempontjai is nagyon változatosak lehetnek.
A formai jegyek különösen jellemzőek az egyes hitvilágok és vallások híveinek imádkozási gyakorlatára, de e jellemzők egyrészt felbukkanhatnak más vallásokban is, másrészt az adott rendszeren belül sem kizárólagosak.
Egyes természeti népek tánccal kísérik a felső hatalmakhoz intézett könyörgésüket – de a tánc megjelenik a judaizmusban, a kereszténységben és az iszlámban is.
Az imádságnak az elemei részben önálló formát öltöttek (a kérés például közbenjáró imádság is lehet), és az ember más-más módon is állhat Isten (vagy a transzcendens) előtt, ezért az imádság kifejezésének vallásonként eltérő tartalma lehet.

Egyéni és közösségi ima
Az ima eredetileg az ember autonóm cselekedete, az önkifejezés egy fajtája. Az ember közösségi létéből adódóan azonban csaknem minden kultúrában felmerül az igény a közösen megélt transzcendens-tapasztalat együttes kifejezésére. A vallásokban általában egymás mellett él az egyéni és közösségi ima gyakorlata, többnyire kölcsönhatásban egymással.

Spontán és szervezett ima
A vallásfenomenológia megfigyelései szerint az imádkozás sui generis emberi cselekedet, s mint ilyen, eredendően spontán megnyilvánulás. A szervezett társadalom kialakulása azonban az emberi élet minden területét érintette, így a transzcendenssel való spontán kapcsolat mellett megjelent a szervezett vallás jelensége. A legtöbb vallásban létező gyakorlat, hogy előírások rögzítik mind a közösségi, mind az egyéni imádkozás kereteit. A vallási előírások strukturálják a teret és az időt, más-más imákat írva elő az év különböző szakaszaira, ill. a egyes napszakokra, valamint a szakrális, illetve profán térben végzett imádságra. A szervezett vallás ugyanakkor nem szünteti meg az egyéni, spontán imaéletet: a kettő többnyire párhuzamosan létezik.
A konkrét előírások mellett számos vallás ad javaslatokat az imára vonatkozóan. Ezek nem kötelező érvénnyel mondják meg, miképp kell imádkozni, hanem – főleg korábban élt emberek tapasztalatai alapján – tanácsokat adnak arra nézve, miképp érdemes imádkozni. Ez a megközelítés (gyakran éppen hogy konfrontálódva az adott vallás kötelező előírásaival) átvezet a misztika témájához.

Szóbeli és szótlan ima
Az imádkozás jelenthet szóbeli megnyilvánulást, ezen belül az ima lehet kötött szövegű vagy szabadon mondott. Egyéni helyzetben akár a kötött, akár a szabad ima történhet fennhangon vagy csak gondolatban.
De az imának vannak olyan fajtái, amelyekben az (akár hangos, akár néma) verbalitás semmilyen szerepet nem kap. Az elmélkedés során az imádkozó nem szólítja meg a transzcendenciát, hanem belső képek és gondolatok segítségével próbál közelebb jutni hozzá. A keresztény elmélkedésnek egyik ismert módja, amikor a hívő maga elé képzel egy bibliai jelenetet, és elképzeli, hogy ő maga is jelen van a szituációban, akár külső szemlélőként, akár valamelyik szereplővel azonosulva.
A szemlélődés (latinul: kontempláció) során az imádkozó nemcsak szavakat, de fogalmakat sem használ: egyszerűen csak jelen van. Nem végez megfigyelést, nem hoz ítéleteket, nem von le következtetéseket, csupán van. Paradox módon a szemlélődő ima kísérője lehet sok esetben valamely kötött szövegű ima mechanikus ismétlése. Ebből az is következik, hogy pusztán az ima külső megfigyeléséből nem lehet következtetni annak belső valóságára: ha azt látjuk, hogy valaki félhangosan mormolja a rózsafüzért, nem lehet eldönteni, hogy az illető vallásos előírásnak engedelmeskedve ismételgeti az Üdvözlégyet, vagy a szemlélődés és az Istennel való kapcsolat legmélyebb, legintimebb régióiban jár éppen.

Az ima tartalma
Elsősorban a szóbeli (akár kötött, akár szabadon mondott) imánál értelmezhető az a kérdés, hogy az imádkozót milyen szándék vezeti, mi a mondanivalója. A keresztény vallásgyakorlatban mindmáig kimutatható a pogány hitvilágból örökölt számos fordulat. Hagyományos keresztény felosztás szerint az ima lehet dicsőítés, hálaadás, kérés vagy engesztelés. Ténylegesen azonban az imák végtelen gazdagságáról beszélhetünk.

Kötött szövegű imák
A szervezett vallások egyik jellegzetessége, hogy bizonyos szertartásokat időről időre azonos módon ismétel meg. Ez logikusan vezet a kötött szövegű imák kialakulásához. A zsidó-keresztény kultúrában ennek egyik eklatáns példáját alkotják a zsoltárok, amelyek a liturgiának máig nélkülözhetetlen részei. Az istentiszteletnek csaknem minden vallásban vannak kötött elemei: ez jelenthet néhány jellemző mondatot, de szélsőséges esetben jelentheti az egész szertartás rögzített szövegűségét. A katolikus kereszténységben az ismertebb imák a Miatyánk és az Üdvözlégy.

Összes videónk a szerzői jog védelme alatt áll. Engedély nélküli felhasználása tilos. (Szerzői jogi törvény: 1999. évi LXXVI. törvény)


Készítette és karbantartja a Számítógépes.com