A közmédia történelmi filmekkel emlékezik a holokauszt magyarországi áldozataira

A közmédia történelmi filmekkel emlékezik a holokauszt magyarországi áldozataira

A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja alkalmából a közmédia több műsort szentel a témának. A közszolgálati csatornák a magyar történelem eme tragikus fejezetéről április 16-án, valamint ezt követő napokon emlékeznek meg – tette közzé a hirado.hu.

Az Országgyűlés 2000. évi döntése alapján április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. Az első ilyen megemlékezést 2001-ben tartották. 1944-ben ezen a napon kezdődött a magyar zsidók deportálása. A közmédia televíziós és rádiós hírműsorai mellett a Duna World hétfői Dokuzóna című műsora foglalkozik a témával, valamint a közszolgálati csatornák az eseményhez kapcsolódó filmeket adnak.

Április 16-án a holokauszt drámájához kapcsolódóan a Duna Televízió Dobray György több szálon futó Kövek című magyar dokumentumfilmjét sugározza 20.30-tól. A Balázs Béla-díjas rendező Gunter Demnig német szobrászművész kezdeményezését mutatja be, aki Európa-szerte úgynevezett botlatóköveket helyez el. Az áldozatok egykori lakhelye előtt található emléktáblák a mindennapokban teszik láthatóvá és kézzelfoghatóvá a történelmet. Nevükhöz híven megállítják és emlékezésre, elgondolkodásra késztetik a véletlenül „beléjük botlókat”. A film másik szála bemutatja azokat a külföldről érkezett önkénteseket, akik azért jöttek Magyarországra, hogy az itt található holokauszt áldozatok elhanyagolt sírköveit gondozzák.
A közös munka lehetőséget adott, hogy megosszák egymással történeteiket: az egykori náci leszármazott a holokauszt túlélő unokájával. A kultúrák közötti hídépítés nemcsak a múltra reflektálás során, de az együtt töltött idő tapasztalásain keresztül is épült.

Az emléknapon az M5 csatorna a Sorstalanság című filmet vetíti 21.05-től. Az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre regényének filmadaptációja az író forgatókönyve alapján készült Koltai Lajos rendezésében. A film zenéjét az Oscar-díjas Ennio Morricone szerezte.
A történet főszereplője, Köves Gyuri, átlagos zsidó kamaszfiú átlagos sorssal Budapesten, 1944-ben. Nem sokkal azután, hogy apját munkaszolgálatra viszik, őt is elfogják, majd Auschwitzba, onnan pedig Buchenwaldba szállítják.
A fiú nem lázad sorsa ellen. Átmeneti barátságokra tesz szert, felbukkannak mellette a tömegből, majd elsodródnak mellőle. Ő pedig csak van, és megfigyel; míg sok véletlennek és szerencsés vagy szerencsétlen fordulatnak köszönhetően haza nem kerül. Hisz nincs olyan képtelenség, amit ne élhetnénk túl.

Ferenc pápa otthonában látogatta meg a magyar írónőt

Ferenc pápa otthonában látogatta meg a magyar írónőt

Ferenc pápa személyesen látogatta meg római otthonában Bruck Edith magyar származású írónőt, holokauszt-túlélőt – tájékoztatott közleményében múlt szombaton a szentszéki szóvivői hivatal.

Az egyórás találkozójukon a 89 éves írónő a koncentrációs táborokban eltöltött időről beszélt a nála öt évvel fiatalabb katolikus egyházfőnek. A jelenkor félelmeiről és reményeiről is szó esett, illetve arról is, hogy milyen fontos az emlékezés a múltra, és ebben milyen szerepe van az idősebb korosztálynak.

Ferenc pápát elkísérte a találkozóra Andrea Monda, a L’Osservatore Romano szentszéki napilap főszerkesztője. Monda szerint a pápát megragadta Bruck Edith cikke, amely január 27-én, az emlékezés napján jelent meg az újságjában. Az egyházfő ezután személyesen is meg akarta ismerni az írónőt.

Ferenc pápa “bocsánatot kért az Úrtól az emberiség nevében” – idézte az újságíró az egyházfő szavait. A pápa köszönetet mondott Bruck Edithnek, amiért tanúvallomásával nem hagyja, hogy feledésbe merüljenek a nácizmus mártírjává vált zsidó nép szenvedései.

A Tiszakarádon 1932-ben született Bruck Edith családját deportálták. Több koncentrációs táborban tartották fogva, megjárta a többi között Auschwitzot, Dachaut és Bergen-Belsent. Szülei nem élték túl Dachaut, és a fivére is ott halt meg. Bruck Edith és lánytestvére túlélte a holokausztot. 1945 után Magyarországon, Csehszlovákiában és Izraelben élt. 1954-ben Olaszországba költözött.

Az olasz irodalmi élet legismertebb alakjaival került kapcsolatba, barátságot kötött a szintén holokauszt-túlélő író Primo Levivel. Újságíróként, rendezőként is dolgozott. Magyar szerzők, köztük József Attila, Radnóti Miklós és Illyés Gyula műveit fordította olaszra.

Amikor Ferenc pápa a koronavírus-járvány miatt szájmaszkot viselve elhagyta Bruck Edith otthonát, felfigyeltek rá a római utcákon szombat délután sétáló emberek. A pápa köszönt, de gyorsan elhajtott, elkerülendő, hogy miatta nagyobb tömeg verődjön össze.

Emlékezzünk a holokauszt áldozataira

Emlékezzünk a holokauszt áldozataira

Döbbenetes látvány fogadta a szovjet katonákat, amikor 1945. január 27-én beléptek az auschwitzi haláltábor kapuján. Csonttá aszott emberi testek – holtak és élőhalottak – mindenütt: 1942-től kétmillió ember lelte halálát felfoghatatlan körülmények között az Endlösung legnagyobb gyakorlótelepén. Az ENSZ 2005 novemberében a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánította a lengyelországi láger felszabadításának napját, amelynek alkalmából felidézzük Auschwitz történetét – olvasható a hirado.hu-n.

A náci Németország 1942 januárjában tette hivatalos politikává a tizenegymilliós európai zsidóság megsemmisítését, „a végső megoldást” (Endlösung). A holokausztnak mintegy kétszázezer – a nemzetiszocialisták által szintén alacsonyabb rendűnek nyilvánított – cigány, valamint homoszexuális, testi és szellemi fogyatékos ember is áldozatul esett. A budapesti Holokauszt Emlékközpont szerint az európai zsidó holokauszt áldozatainak számát a különféle becslések öt- és hatmillió közé teszik. A holokauszt idején meggyilkolt áldozatok közül hozzávetőleg minden tizedik volt magyarországi zsidó, számuk 500–600 ezer közöttire tehető.

Az Auschwitz (lengyel nevén Oswiecim) melletti megsemmisítő tábort Lengyelország lerohanása után, 1940-ben létesítette az SS, a nemzetiszocialista párt fegyveres szervezetének parancsnoksága egy régi kaszárnyában, eredetileg lengyel foglyoknak.

A kezdetben munkatáborként is működő láger bejárata felett cinikus módon tábla hirdette, hogy „A munka szabaddá tesz (Arbeit macht frei)”.

A törzstáborban és az 1942-ben a közeli Birkenauban (Brzezinka) létrehozott koncentrációs táborban építették fel az első gázkamrákat. Az első áldozatokat 1941 szeptemberében gyilkolták meg ciángázzal (cyklon-B), az iparszerű népirtás 1943 márciusában a holttestek elégetésére szánt négy krematórium üzembe helyezésével kezdődött meg.

Auschwitz-Birkenau az európai zsidóság megsemmisítésének központjává vált, az oda érkezők egy idő után már számot sem kaptak, 70-75 százalékukra azonnali halál várt.

Az auschwitzi múzeum hozzávetőleg 1,3 millióra teszi a haláltáborba deportáltak számát, akik közül mintegy 1,1 millió volt zsidó, de sok lengyel, roma és szovjet hadifogoly is volt köztük, a meggyilkolt, meghalt emberek száma legkevesebb 1,1 millióra tehető.

A tábort 1945. január 27-én a szovjet Vörös Hadsereg első ukrán frontjának katonái szabadították fel, akik a táborban és az altáborokban mintegy 7500 végsőkig legyengült foglyot, többségükben nőket és gyerekeket találtak. Az auschwitzi múzeum honlapja azt írja:

“Történelmi paradoxon, hogy a náci totalitarizmus foglyainak a sztálini totalitarizmust képviselő katonák hozták el a szabadságot.”

A lengyel parlament 1947-ben törvénnyel hozott létre múzeumot az auschwitzi koncentrációs tábor helyén az áldozatok emlékére. Az auschwitzi haláltábor a holokauszt jelképévé vált, felszabadításának napján, minden évben január 27-én szerte a világon és az auschwitzi kulturális központban is megemlékezést tartanak.

Összes videónk a szerzői jog védelme alatt áll. Engedély nélküli felhasználása tilos. (Szerzői jogi törvény: 1999. évi LXXVI. törvény)


Készítette és karbantartja a Számítógépes.com