“Az pedig az örök élet…”

“Az pedig az örök élet…”

János evangéliuma 17:3

Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.

 

Most, hogy már kifelé jövünk a járványból, fellélegzünk. Már alig vártuk, hogy minden visszatérhessen a régi kerékvágásba. Azonban már nem lesz minden a régi. Sokat tanultunk az elmúlt időszakban. Jobban megbecsüljük a találkozásokat, családi összejöveteleket. A kézfogásokat, öleléseket. Ajándéknak tekintsünk mindennapot, és jól használjuk ki a szeretteinkkel, barátainkkal együtt töltött perceket.

Jézussal is többet találkozhatunk a templomban és megismerhetjük Őt Igéjén/Szentíráson/keresztül. Egymás hite által is erősödhetünk! Megígérte Urunk, hogy ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az Ő nevében, ott van közöttük. Ebben a hitben éljük meg találkozásainkat hálás szívvel!

“Az pedig az örök élet…”

“SZERETSZ-E ENGEM?”- kérdezi Jézus

János evangéliuma 21:1-17: Jézus megjelenik a Tibériás-tengernél

1 Ezután ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél. Így jelent meg:
2 együtt voltak Simon Péter és Tamás, akit Ikernek hívtak, Nátánaél a galileai Kánából meg Zebedeus fiai és a tanítványok közül még kettő.
3 Simon Péter így szólt hozzájuk: Elmegyek halászni. Ők erre ezt mondták: Mi is elmegyünk veled. Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak.
4 Amikor már reggel lett, megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem tudták, hogy Jézus az.
5 Jézus megkérdezte tőlük: Fiaim, nincs valami ennivalótok? Így válaszoltak neki: Nincs.
6 Ő pedig ezt mondta nekik: Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok. Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt.
7 Ekkor odaszólt Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett: Az Úr az! Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára vette felsőruháját, mert mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe.
8 A többi tanítvány pedig a hajóval jött, mert nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és kivonták a hálót a halakkal.
9 Amint kiszálltak a partra, parazsat láttak ott, rajta halat és még kenyeret is.
10 Jézus így szólt hozzájuk: Hozzatok a most fogott halakból!
11 Simon Péter beszállt, és kivonta a partra a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal; és bár ilyen sok volt, nem szakadt el a háló.
12 Jézus ezt mondta nekik: Jöjjetek, egyetek! A tanítványok közül azonban senki sem merte őt megkérdezni: Ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr ő.
13 Jézus tehát odament, vette a kenyeret, és odaadta nekik, ugyanúgy a halat is.
14 Ez már a harmadik alkalom volt, hogy Jézus megjelent a tanítványoknak, miután feltámadt a halottak közül.
Jézus kérdése Péterhez, Péter megbízatása
15 Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek? Ő pedig így felelt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat!
16 Másodszor is megkérdezte: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Ő ismét így válaszolt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus erre ezt mondta neki: Őrizd az én juhaimat!
17 Harmadszor is szólt hozzá: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: Szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat!

Az örök ember vágyát Ady Endre oly őszintén megfogalmazta versében: “Szeretném, hogyha szeretnének, s lennék valakié…”

Erre vágyik minden ember, kicsi, nagy, idős, fiatal, fiú vagy lány, európai, afrikai. Ezt a vágyat teremtettségtől hordozzuk, és a bűneset óta hiányzik. Amióta az ember hátat fordított Istennek és nélküle próbál szép világot építeni magának.
Péterről, Jézus hűtlen tanítványáról szól a mai történet. Jézus a halászháló mellől hívta el. Három esztendeig járt Mesterével. Majd háromszor megtagadta Őt. Most úgy érzi, elveszett a Jézus ügye, meghalt a vezérük. Elkeseredettségében visszamegy régi életéhez, elmegy halászni. Jézus pedig utánamegy. Péternek lehetősége van találkozni vele. És ekkor itt a nagy dilemma:
Meghátrál, elbújik Jézus elől szégyenében, vagy vállalja, amit tett, és bocsánatát kéri. Szívében győz a Krisztushoz tartozás érzése, mindenáron rendezze Jézussal a kapcsolatát. A csónakból beugrik a vízbe, és nagy karcsapásokkal Jézus felé tart. A Mester három alkalommal kérdezi: “Szeretsz-e engem?” Péter nem mentegetőzik, nem is igazolja magát. Örül, hogy Jézus egyáltalán szóba áll vele. Amikor harmadszor kérdezi Pétert, akkor ő szomorúan feleli: “Te tudod Uram!” Mégse mondasz le rólam! Mégse tagadsz ki! Pedig ezt érdemelném! Ehelyett beszélsz velem! Terved van életemmel? Még ezek után is,Te, Uram rám mered bízni nyájadat?!- ilyen és hasonló gondolatok zakatolhattak Péter fejében. Igen, Jézusnak terve van vele. Ahogy terve van velünk is. Akkor is ha, csalódtunk másban vagy magunkban.
Jézusnak semmi sem lehetetlen! Akkor is ha már letargiát, csüggedést, hitetlenséget érzel szívedben, csak fordulj Felé, és Bízz Benne! Ámen.

“Az pedig az örök élet…”

“Boldogok, akik nem látnak és hisznek!”

János evangéliuma 20:29. Jézus így szólt hozzá: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.”

1 A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.
2 Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették!”
3 Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz.
4 Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz.
5 Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de mégsem ment be.
6 Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek,
7 és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen.
8 Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt.
9 Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül.
10 A tanítványok ezután hazamentek.
11 Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba,
12 és látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt; az egyik fejtől, a másik meg lábtól.
13 Azok így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” Ő ezt felelte nekik: „Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették.”
14 Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.
15 Jézus így szólt hozzá: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom.”
16 Jézus nevén szólította: „Mária!” Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: „Rabbuni!” – ami azt jelenti: Mester. 17 Jézus ezt mondta neki: „Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.”
18 Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat!”, és hogy ezeket mondta neki.
19 Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: „Békesség néktek!”
20 És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat.
21 Jézus erre ismét ezt mondta nekik: „Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.”
22 Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szentlelket!
23 Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak.”
24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus.
25 A többi tanítvány így szólt hozzá: „Láttuk az Urat.” Ő azonban ezt mondta nekik: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.”
26 Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: „Békesség néktek!”
27 Azután így szólt Tamáshoz: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.”
28 Tamás pedig így felelt: „Én Uram, és én Istenem!”
29 Jézus így szólt hozzá: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.”
30 Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben.
31 Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.

A járvány idején kezdjük érzékelni, hogy nem a látható dolgok, eredmények adnak tartós örömöt. Sokkal többet ér szeretteinkkel együtt töltött minőségi idő, mint az ajándékok! Vagy az elmélyült beszélgetés, osztatlan figyelem, és érdeklődés egymás dolgai, érzései, krízisei felé sokkal többet jelentenek, mint egy filmnézés. Igen így már közeledünk afelé az igazság felé, hogy boldogság forrása más, mint eddig gondoltuk!

Érdemes elolvasni Jézus Hegyi Beszédét, amelyet Gandhi is zsebében hordott mindig, mert örök igazságokat mond ki Jézus, amelyek az örök emberre, vallástól, nemtől, bőrszíntől függetlenül igaz. Ekkor Húsvét után, amikor megjelenik a tanítványoknak Jézus, eloszlatja minden félelmüket, bizonytalanságukat, kételkedésüket. Megáll középen:

“Békesség néktek!”

Megtelik szívük örömmel, pedig még ugyanúgy veszélyben az életük, leselkedhetnek rájuk, azok, akik Jézust is elfogták.. Úgyanúgy nem tudják mit hoz a jövő, életük látszólag bizonytalanságban, de lelkük már békét lelt. Mi a titok? Hogy maradhat az ember nyugodt, amikor külső körülmények semmit se változtak? Hogyan változhattak meg ennyire a tanítványok? Miben, vagyis Kiben van titkuk? Jelen van Jézus Krisztus! Akire életüket rábízták! Igen. A hit, bizalom boldoggá tesz! Jézus már akkor boldognak tartotta azokat, akik Őt ugyan nem fogják látni, de elég lesz SZAVA, hogy higgyenek Neki! Bízzanak Benne!

Vannak ma is kételkedő Tamások, akik látható bizonyságokat keresik, de boldogabbak Jánosok, Péterek, akiknek erőt ad Jézus ígérete, szava. Belekapaszkodnak hittel, ráállva Uruk szavára, életüket ehhez igazítják. Ámen.

Összes videónk a szerzői jog védelme alatt áll. Engedély nélküli felhasználása tilos. (Szerzői jogi törvény: 1999. évi LXXVI. törvény)


Készítette és karbantartja a Számítógépes.com