Tudtad,hogy…?

Tudtad,hogy…?

Érdekelnek a nem mindennapi dolgok, kíváncsi vagy mit miért hívnak úgy, ahogy, nyitott vagy a nagyvilág érdekességeire? Szombaton reggel, a kávé mellé egy rövid „Tudtad, hogy…?” hírmorzsa, amivel könnyebben indulhat a nap.

Tudtad, hogy Táncsics Mihály éppen aludt, amikor a lelkes forradalmárok kiszabadították?

Március 15-e az a napja az évnek, aminek a történetét minden magyar ismeri. Kisiskolásként büszkén álltunk ünneplő ruhánkban, fehér ingünkre tűzött kokárdával, és szavaltuk a Nemzeti dalt, vagy mondtuk egymás után sorban a 12 pontot. Az 1848-49-es szabadságharc történelmünk egyik meghatározóbb része a mai napig. De vajon tudjuk, hogy miért is indultak március 15-én hadba Petőfiék?

Az előzményekhez egészen 1723-ig kell visszakanyarodni, amikor is törvényesen rendezve lett a Habsburg uralkodó és a magyar rendek viszonya. Az egyetlen komolyabb további előrelépést ezen a területen 1848-ig az 1791. évi X. törvénycikk jelentette, amely biztosította az ország jogi függetlenségét a birodalom többi tagállamával szemben.

Kossuth Lajos március 3-án elmondott beszédében már megfogalmazott néhány fontosabb ellenzéki követelést. Pár nappal később – 1848. március 9-én – a fővárosi Ellenzéki Kör tagjai egy ünnepi vacsora keretei között vitatták meg, hogyan is lehetne még hatékonyabban képviselni az érdekeiket. Nem kellett sokat várni, március 12-én a petíció már ott lógott az Ellenzéki Kör törzshelyén.
Azt azonban kevesen tudják, hogy az első változatból még hiányzott a politikai foglyok szabadon bocsátása. Ezt csak pár nappal később tették bele. Hogy továbbra se kelljen változtatni a 12 pontos listán, összevontak két katonasággal kapcsolatos követelést. Ebből lett a hosszú 10. pont: „a’ katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a’ külföldieket vigyék el tőlünk”.
Miután elkészültek a végleges 12 ponttal, már csak annak a nagy tömegek előtt történő bemutatása volt a fő kérdés. Első körben március 19-ét tűzték ki dátumnak, a József napi vásáron széles körben be tudták volna mutatni követeléseiket.
Ezt a tervüket az bécsi forradalom kitörésének híre húzta keresztbe. A lelkes és tettrekész ifjúság a forradalom hírére elhatározta, hogy nem várnak tovább és érvényt szereznek az egyik pontjuknak, miszerint cenzori engedély nélkül nyomtatják ki a követeléseiket.

Hogy honnan indultak a forradalmi ifjak? Azt nem kell bemutatni, de hogy miért pont onnan? Az már izgalmasabb kérdés. A Pilvax kávéház, ami az Ellenzéki kör fiataljainak volt a törzshelye, a reggeli kávé mellé ingyen reggelit adott, ami igencsak vonzó volt a nem éppen gazdag fiatal ellenzékiek körében. További érdekesség, hogy hiába volt a hivatalos neve Pilvax (a tulajdonos Pilvax Károly után) a legtöbb környékbeli Fillinger Kávéháznak ismerte, a későbbi bérlő Fillinger Károly után.

A március 15-ei események következő kulcshelyszíne a Landerer-Heckenast Nyomda, ahol a több, mint 5 000 fős ifjúság kinyomtatta a 12 pontot és a Nemzeti dalt. A történet egyik kevésbé ismert momentuma, hogy miután nem tudták Landerer kérésére felmutatni a cenzori pecsétet, majdnem dolguk végeztével távoztak. Hogy végül érvényt szerezhettek az egyik pontjuknak csupán annak köszönhető, hogy a nyomda tulajdonosa odasúgta nekik, hogy foglaljanak le egy sajtógépet a forradalom nevében. Amikor ez megtörtént, Landerer széttárta a kezét és felsóhajtott:

“Erőszaknak ellen nem állhatok.”

És azonnal nekifogott a nyomtatásnak.

A 12 pontos követelésen kívül a másik ikonikus része a forradalomnak a Nemzeti dal volt. Nincs olyan ember, aki ne emlékezne a versnek legalább a kezdősorára. Ám az eredeti verzióban még máshogy kezdődött a vers: „Rajta magyar, hí a haza”. Az ide vonatkozó anekdota szerint Szikra Ferenc tette szóvá ezt, mondván, „barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, azután rajta!”. Petőfi megfogadta a tanácsot, így lett „Talpra magyar, hí a haza” a Nemzeti dal ikonikus kezdősora.
Petőfi azon a napon négyszer szavalta el híres költeményét, de egyik alkalommal sem a Nemzeti Múzeumnál. Helyette lelkesítő beszédet tartottak a szakadó esőben is kitartó – akkor már tízezres – tömegnek.

A forradalom egyik emblematikus eseménye Táncsics Mihály kiszabadítása volt a budai József-kaszárnyából. A fellelkesített tömeg estefelé elindult Budára, hogy kiszabadítsák a politikai foglyokat. Ebben volt némi ellentmondás, ugyanis a Habsburgok mindössze két politikai foglyot tartottak ekkor börtönben Pest-Budán: egy román ügyvédet Pesten, és a félig szlovák, félig horvát Stancsics Mihályt Budán, aki a forradalom tiszteletére még aznap Táncsicsra magyarosította a nevét. Amikor a cellája ajtaja kitárult, Táncsics éppen az igazak álmát aludta, és álmából felriadva igencsak meglepődött a tömeg láttán. A szabadítás után a börtönt bezárták… viszont a másik fogolyról elfeledkeztek. Egy hónappal később találtak rá, addig szerencsétlen, otthagyott hadifogoly leveleken és füvön élt.

A nevezetes nap záróelőadása sem múlt el izgalmas események nélkül. A történet szerint Petőfiék a Nemzeti Színház esti Bánk bán előadásának díszvendégeként harangozták be Táncsicsot, aki frissen szabadult fogolyként, inkább a feleségével töltötte szabad óráit a Nádor fogadóban. Viszont a tömeg hangosan követelte őt, ezért felvetődött az ötlet, hogy egy színész Táncsics-imitátorként, álszakállban vonuljon színpadra. Jókai Mór a forradalom tisztaságára hivatkozva ezt hevesen ellenezte, és készült, hogy bejelentse Táncsics távolmaradását. A színfalak mögött egy csók kíséretében éppen akkor tűzte fel Laborfalvi Róza a kokárdát leendő férje mellére, amikor a függöny fellibbent, és a fellelkesült tömeg úgy vélte, a kiszabadult Táncsicsot látja viszont. Szűnni nem akaró tapsvihar és éljenzés köszöntötte az ál-Táncsicsot.

KacsintÉs amit végképp nem tanítanak a történelem könyvekben… hogy pontosan a forradalom után 9 hónappal – 1848. december 15-én – megszületett Petőfi Sándor első gyermeke.

 

Óriáskokárda a Hősök terén: ma van a székely szabadság napja

Óriáskokárda a Hősök terén: ma van a székely szabadság napja

A székely szabadság napjáról emlékezett meg szerdai közös közleményében Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, az Országgyűlés volt elnöke és Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára.

A nemzetpolitikai államtitkárság által megküldött közleményben a két politikus felidézte: a Székely Nemzeti Tanács 2012 januárjában döntött arról, hogy minden esztendő március 10-e legyen a székely szabadság napja, egyben a székelység összetartozásának szimbóluma.

“Ezen a napon fejet hajtunk mi magyarok egyrészt az 1854. március 10-én, a marosvásárhelyi Postaréten kivégzett székely vértanúk, másrészt a nemzeti önrendelkezésért folytatott szabadságharc előtt. Ez a nap ugyanakkor tisztelgés a székely bátorság előtt is, mely kifejezője, hogy közösségként egységesen áll ki az európai keretek között értelmezett és az európai alapelveket és példát követő autonómia mellett” – írta Szili Katalin és Potápi Árpád János.

Hozzátették: idén ezt a napot különlegessé teszi a nemzeti régiókról szóló polgári kezdeményezés melletti kiállás.
Megjegyezték: bár az aláírásgyűjtés határideje 2021. május 7-e, az eddig tíz tagországból érkezett majdnem 1,2 millió polgár támogatása jól jelzi az összefogást és a szolidaritást.

“Ezért ez a nap számunkra idén a székely szabadság mellett az európai szolidaritást is jelenti. E siker ugyan most kis lépés az európai problémák palettáján, de óriási lépés a nemzeti kisebbségek életében és valamennyi európai őshonos közösség szülőföldön boldogulásáért folytatott küzdelmében” – szögezte le Szili Katalin és Potápi Árpád János.

Közös közleményüket azzal zárták, a magyarság számára március nemcsak a tavasz, hanem a szabadság hónapja is, “azon igazak és bátrak hónapja, akiknek a nemzeti szuverenitás korparancs, mindenkor”.

Összes videónk a szerzői jog védelme alatt áll. Engedély nélküli felhasználása tilos. (Szerzői jogi törvény: 1999. évi LXXVI. törvény)


Készítette és karbantartja a Számítógépes.com