Tudtad, hogy…?

Tudtad, hogy…?

Érdekelnek a nem mindennapi dolgok, kíváncsi vagy mit miért hívnak úgy, ahogy, nyitott vagy a nagyvilág érdekességeire? Szombaton reggel, a kávé mellé egy rövid „Tudtad, hogy…?” hírmorzsa, amivel könnyebben indulhat a nap.

Ha bárhol a világon felcsendül, a minden magyar által jól ismert zene és az első pár szó, „Isten áldd meg a magyart”, akkor valóban együtt dobban a szívünk, de ez nem volt mindig így.

Mielőtt Kölcsey 1823-ban lejegyezte a magyarság nemzeti himnuszát, addig a katolikus magyarság a „Boldogasszony Anyánk”-at és „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga”-át, míg a református magyarság a „Te benned bíztunk,”-ot tekintette himnuszának.

A 19. század elején hivatalos alkalmakkor Magyarországon az osztrák császári himnuszt játszották, amely mellett gyakran felhangzott a Rákóczi induló is, mint a magyarság kifejezője, de a hatóságok ezt többször betiltották. Hiába fordította Bulyovszky Gyula magyarra a császári himnuszt 1854 tavaszán, a nagytöbbség nem tudta elfogadni a magyar nemzet himnuszaként. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a kivégzések végén, mint például az aradi vértanúknál is történt, lejátszották a császári himnuszt.

A magyarság szeretett volna egy saját, a magyar népről szóló himnuszt, amelyet végül Kölcsey Ferenc a reformkor nagy költője adott meg számunkra. Hivatalosan 1823. január 22-én jegyezte le, akkor még „a Magyar nép zivataros századaiból” alcímmel. Először 1829-ben jelent meg a Kisfaludy Károly által jegyzett Aurorában.

A Himnuszt Erkel Ferenc zenéje tette teljessé, bár még ezzel sem vált hivatalosan a nép himnuszává.

Először 1901-be vetődött fel a Parlamentben Rátkay László által, hogy a nemzeti ünnepeken a magyar himnuszt énekeljék, ne az osztrákok néphimnuszát. Ezen törvénymódosítási javaslat mellékleteként nyújtotta be Kölcsey Ferenc által írt verset és Erkel Ferenc kottáját, amelyet az Országgyűlés el is fogadott, de sajnálatos módon I. Ferenc József, mint magyar király nem szentesített, így a hatályba lépés elmaradt.

Mindenezek ellenére 1916-ban lV. Károly magyar király a magyar Himnuszra vonult be a koronázási ünnepségére.

Egy anekdota szerint az 50-es években Rákosi Mátyás felkérte Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt is egy másik, „szocialista” himnusz megalkotására, de Kodály válasza ennyi volt: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.” Ezzel feledésbe is merült a himnusz „leváltása”.

1985-ben a zongoraművész Farsang Árpád felvetette, hogy a himnusz jegyzésének időpontja olyan fontos esemény, amelyet ünnepelni kell.

„ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is”

Így lett 1989. óta január 22-e A magyar kultúra napja.

A közmegegyezés már korábban a magyarok nemzeti imádságává tette a Himnuszt, de hivatalosan csak a rendszerváltás során, 1989-ben került be a Magyar Köztársaság alkotmányába.

Himnusz szobor

2006. május 7-én avatták fel Budakeszin V.Majzik Mária Himnusz szobrát.

A 9 méter hosszú, 4,5 méter magas alkotás egy kör sugarai mentén jeleníti meg a vers sorait, melynek közepén egy kétméteres, bronzból készült Isten-alak látható. A szobor hét ívből álló szerkezetében hétszer három bronzharang szólaltatja meg az ünnepeken Erkel Ferenc művét.

Összes videónk a szerzői jog védelme alatt áll. Engedély nélküli felhasználása tilos. (Szerzői jogi törvény: 1999. évi LXXVI. törvény)


Készítette és karbantartja a Számítógépes.com