Nem bírom tovább!!! – Kommunikációs trükkök, hogy mégis bírd

Nem bírom tovább!!! – Kommunikációs trükkök, hogy mégis bírd

Telnek a hetek, és bizonyára már mindenkinél előfordult a hosszú karantén napok alatt, hogy a feszültség a tetőfokára hágott. Ilyenkor az ingerületünk leggyakrabban, – nem szívesen valljuk be – de a szeretteink irányába, a párunk vagy a gyerekeink irányába csapódik le leggyakrabban. Ilyenkor olyat is mondunk, amit a későbbiekben gyakorta megbánunk.

De lehet feszültségmentesen élni? Lehetséges, hogy ne legyenek viták? A választ gondolom már Te is tudod, kedves Olvasóm. Egyszerűen nem. Ahol gyerekek vannak, ott óhatatlan, hogy feszültség is lesz, nem beszélve az időnkénti vitákról. Azonban a lényeg, – és amiből a gyermekeink is tanulnak – hogy hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket.

Szülőként gyakran azt várjuk magunktól, hogy végtelen türelemmel forduljunk gyermekeink felé. Sokszor halljuk; lélegezzünk mélyeket, számoljunk tízig, vegyük könnyedén. De – személy szerint úgy érzem – ez az elvárás teljességgel irreális! Emberek vagyunk, nem robotok! Nem érdemes úgy tenni, mintha nyugodtak lennénk, mert egyszer csak kirobbanunk mint egy vulkán, ahol kő kövön nem marad.

A gyerekeknek joguk van megtudni, hogyan éreznek a szüleik. Ha elmagyarázzuk, hogy érzünk, megbántás nélkül tudunk hatékonyak lenni. A gyerekek nem annyira törékenyek. Képesek arra, hogy megbirkózzanak az olyan kijelentésekkel, mint: “Ez most nem a legjobb pillanat arra, hogy elolvassam a fogalmazásod. Ideges vagyok és feszült. Vacsora után, majd a munkádnak kijáró figyelemmel tudok leülni veled.” Vagy: “Jobb lesz, ha az elkövetkező időben senki nem kerül az utamba. Ideges vagyok és ennek semmi köze tehozzád.”

Bátran használhatjuk ezt a módszert, amíg a három szabályt betartjuk:

  1. 1. Mondjuk el mit érzünk!
  2. 2. Mondjuk el, miért érzünk így!
  3. 3. Végezetül ne másszunk a gyerek önbecsülésébe!

Lássuk, hogyan is működhet ez a való életben. Vegyünk egy esetet, amikor gyermekünk állhatatosan (akaratosan) nyaggat minket. Ilyenkor a „Hagyjál már békén!” Helyette próbáljuk ki a következőt: “Nem szeretem, ha kiabálnak velem! Ettől nem sok kedvem lesz segíteni. Azt szeretném hallani: Anya kaphatok narancslét?” Ha elmondjuk, mit érzünk, egyrészt fontos információt közlünk (magunkról), másrészt adunk neki egy érzelmi szókincset, amelyet később ő is alkalmazhat, amikor neki vannak hasonló érzései, vagy találkozik ilyen helyzettel. Például a testvéreivel, barátaival. Ezáltal nem csak az adott helyzetet oldjuk meg, hanem egy nagyon fontos készséget is tanítunk gyerekeinknek; hogy hogyan közöljük, ha problémánk van, mindezt helyesen, anélkül, hogy nyugalmat kényszerítenénk magunkra, vagy sértőek lennénk.

Fontos! (Nem csak gyereknevelésben), hogy amikor dühünket, frusztrációinkat fejezzük ki, beszéljünk egyes szám első személyben (ÉN) és ne egyes szám második személyben (TE)! Ahelyett, hogy: “Amikor látom, hogy (te) bántod a húgodat…” Használjunk én-közlést: “Amikor (én) látom, hogy egy gyerek bánt egy másikat, (én) nagyon zaklatott leszek!”

Kihasználva a mostani karantént sajnos, – vagy nem sajnos -, olyan vissza nem térő lehetőségünk adódott, amelyben ezeket a kis kommunikációs eszközöket begyakorolhatjuk. Éljünk vele!

Együtt a család!

Együtt a család!

Szülőknek otthon munka, gyerekeknek digitális tanulás és ez a nap huszonnégy órájában egy fedél alatt. Ez a jelen kor valósága és olykor rémálma. Ha kicsik a gyerekek le kell őket kötni, ha kisiskolások, segítségre szorulnak a tanulásban, és ha kamaszok, akkor az éppen kibontakozó szabadságvággyal találjuk szembe magunkat a négy fal között. Óhatatlan, hogy olykor elpattanjanak a már amúgy is túlfeszített idegszálak. Miért ez az ellenkezés?

A szülői szereppel járó egyik legalapvetőbb frusztráció abból származik, hogy nap, mint nap megpróbáljuk a gyermekeinket olyan viselkedésformákra rávenni, amelyek általunk elfogadhatók. Ez sokszor idegtépő, sziszifuszi munka. A nehézség többek között az egymásnak feszülő igényekből származik. A szülő elvárása valamiféle rend, tisztaság, udvariasság és rendszeresség. A gyerekeket ezek a dolgok a legkevésbé sem érdeklik.

A szülő energiájának nagy része arra megy el, hogy elfogadtassa a gyerekével a „szabályokat”. És minél jobban erőltetjük ezt, a gyerek annál jobban ellenáll. Megállás nélkül harcolunk. Álljunk meg egy pillanatra és gondoljuk végig, egy átlagos napon, mi mindenre szoktuk megkérni a gyerekeket, hogy megtegyenek, illetve ne tegyenek meg. Függetlenül attól, hogy rövid vagy hosszú a lista, hogy az elvárások reálisak vagy irreálisak, minden egyes kérés vagy könyörgés befektetett időről és energiáról tanúskodik, és biztos tovább szítja az érdekek harcát.

Van-e bármilyen megoldás erre a helyzetre? Ezt az eszközt nem használhatjuk minden pillanatban. Legalább egy kicsit jókedvűnek kell hozzá lennünk. Ennek ellenére, ezt ajánlom elsőnek!

Ez a játékosság művészete. Megszólalhatnak a játékok, élettelen tárgyak: „Építőkockát kérek vacsorára” „Ne hagyj magamra, tegyél a mosogatóba” „Engedj be, egy baktérium ólálkodik a fogaid között.” A sok unalmas kérést, kötelességet átalakíthatjuk izgalmas kihívássá, játékká. „Csináld meg ezt a matekfeladatot!” Helyette mondhatjuk: „Vajon hány másodpercbe telik elkészíteni ezt a feladatot? 20? Rajt.” Legyünk viccesek, bolondosak. Beszéljünk robothangon, vagy váljunk sportriporterré és így közöljük mondanivalóinkat egy képzeletbeli mikrofonba.

Ezen még a kamaszok is meglepődnek. A lényeg, hogy felülkerekedjünk a nehézségeken, ezáltal változtassunk az otthonunk hangulatán. Az ilyen jókedvű légkörben már lehetőség nyílik az együttműködésre. Mindemellett ez a hozzáállás megtanítja a gyerekeinket arra is, hogy hogyan lehet a fárasztó tanulás vagy rendrakás kellemes, vicces, élvezhető tevékenység, ami egy hasznos képesség az életben.

Egy másik hasznos módszer, a tárgyilagos leíró nyelv használata. Ebben az a legjobb, hogy véget vet az ujjal mutogatásnak, vádaskodásnak és helyette segít, hogy a megoldandó problémára koncentráljunk. Nehéz megtenni, amit elvárnak tőlünk, ha közben azt hajtogatják, hogy mennyi baj van velünk. Teszteljük magunkon, melyiket szeretnénk hallani? „Kiöntötted a tejet!” vagy „Kiömlött a tej. Kéne egy rongy.” Érzékeljük a különbséget? Az ilyen mondatok sokak számára hangzanak vádaskodásként, és rögtön védekezésbe mennek át. Ha leírjuk, mi történt (ahelyett, hogy arról beszélnénk ki mit tett), megkönnyítjük a gyerek számára a problémára való koncentrálást, és annak megoldását.  Amikor leírunk egy helyzetet, megadjuk a gyerekeknek a lehetőséget, hogy maga döntse el, mit tesz ezután! Együttműködésre sarkall és nem hagy rossz érzést!

Ugyan a helyzet most nem tűnik egyszerűnek, kis fortéllyal és odafigyeléssel, akár életünk legizgalmasabb időszaka is lehet hisz együtt a család!

 

Újabb fejlesztések segítik a siketeket és nagyothallókat a kormányablakokban

Újabb fejlesztések segítik a siketeket és nagyothallókat a kormányablakokban

A kormányablakokban ezentúl arcpajzsot viselhetnek az ügyintézők, így könnyítve meg a kommunikációt a siket és nagyothalló ügyfelekkel – jelentette be a Miniszterelnökség kormányablakokért felelős miniszteri biztosa szerdán Budapesten.

A Nyugati téri kormányablakban tartott sajtótájékoztatón Domokos Péter elmondta: Magyarországon 305 kormányablak van, ezekben tavaly a koronavírus-járvány ellenére is 10,6 millió ügyféltalálkozás történt, 8 perces átlagos időtartammal. Szeretnék a legmagasabb szinten tartani az ügyféltalálkozások minőségét, ezért kiemelten figyelik az ügyfelek visszajelzéseit – fűzte hozzá.

Felidézte: a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (Sinosz) jelezte, hogy a koronavírus-járvány miatti kötelező maszkviselés nehézséget okoz a siketeknek és nagyothallóknak, mert nem teszi lehetővé az ügyintéző szájáról olvasást. Ezért háromezer arcpajzsot szereztek be az ügyintézőknek, hogy megkönnyítsék a kommunikációt – tette hozzá. Emellett 301 kormányablakban, és a kormányablakbuszokban rendelkezésre áll a Kontakt jelnyelvi szolgáltatás is, ami szintén megkönnyíti az ügyintézést.

Domokos Péter kiemelte: nagy hangsúlyt helyeznek a kormányablakok akadálymentesítésére, valamennyi kormányablak 99 százalékban akadálymentes, taktilis burkolattal, vezeték nélküli kapcsolatot biztosító indukciós hurokkal és hangostérkép-felolvasással rendelkezik; sok energiát fordítottak arra is, hogy a kormányablakok és a kormányablakokban a fotófülkék kerekesszékkel is megközelíthetők legyenek.

Kósa Ádám (Fidesz-KDNP) európai parlamenti képviselő, a Sinosz elnöke arról beszélt, hogy a 2011-es népszámlálás szerint 8570 siket és csaknem 60 ezer nagyothalló él Magyarországon. Mivel a maszkviselés megnehezíti a kommunikációt, ezért örülnek, hogy megvalósulhat az akadálymentes ügyintézés a kormányablakokban.
A Kontakt szolgáltatás lényege, hogy a regisztrált siket és nagyothalló ügyfelek munkanapokon 8 és 20 óra között bármikor jelnyelvi távtolmácsolást vehetnek igénybe egy tablet vagy PC és élő internetkapcsolat segítségével.

Kósa Ádám elmondta: az elmúlt 7 évben több mint kétezren regisztráltak a Kontakt szolgáltatásra, havi szinten 3-5 ezer hívást fogad a rendszer, ami a koronavírus-járvány alatt havi 6-7 ezerre nőtt. Hozzátette, a Kontakt szolgáltatás korábban csak a Sinosz tagjainak volt elérhető, de a kormány támogatásával – tekintettel arra, hogy a járvány alatt sokszor volt szükség a személyes találkozások mellőzésére – megnyitották azt minden siket és nagyothalló számára.

A kormányablakban be is mutatták azt, hogy a hallássérült ügyfelek hogyan tudnak ügyet intézni: az ügyintéző az átlátszó arcpajzsot viseli, így az ügyfél tud a szájáról olvasni, emellett pedig a tableten bejelentkező jelnyelvi tolmács segítségével is tud kommunikálni az ügyintézővel.

Összes videónk a szerzői jog védelme alatt áll. Engedély nélküli felhasználása tilos. (Szerzői jogi törvény: 1999. évi LXXVI. törvény)


Készítette és karbantartja a Számítógépes.com