A páratartalom befolyásolja a koronavírus aeroszolos terjedését

A páratartalom befolyásolja a koronavírus aeroszolos terjedését

A levegő páratartalmának jelentős befolyása van a vírusrészecskék terjedésére, ami a száraz, beltéri körülmények között a téli hónapokban növelheti a koronavírus-fertőzés kockázatát – állapította meg egy japán szuperszámítógép.

A Riken kutatóintézet és a Kobe Egyetem legújabb tanulmánya szerint az eredmények arra utalnak, hogy a párásítók segíthetnek mérsékelni a fertőzések kockázatát azokban az időszakokban, amikor nem lehetséges a szellőztetés.  A japán szakértők a Fugaku szuperszámítógépet használták, hogy modellezzék a fertőzött emberektől származó vírusszerű részecskék kibocsátását és áramlását különböző tulajdonságú beltéri környezetekben.

A 30 százalékosnál alacsonyabb páratartalmú levegőben több mint kétszer annyi az aeroszolos részecske, mint a legalább 60 százalékos páratartalmú levegőben – mutatta ki a szimuláció. A kutatásból az is kiderült, hogy az arcvédő pajzs nem jelent olyan hatékony védelmet az aeroszolok terjedése ellen, mint a száj- és orrmaszkok. Az eredmények továbbá arra is rámutattak, hogy étkezéskor nagyobb kockázatot jelentenek az ember mellett ülő személyek, mint a szemben ülők. A Cubokura Makoto által vezetett kutatócsoport korábban a vonatokat, munkahelyeket és osztálytermeket jellemző fertőzési kockázatot vizsgálták a Fugaku segítségével.

Kiemelt kép: MTI

Szuperenzimet hoztak létre brit kutatók a műanyaghulladékok lebontására

Szuperenzimet hoztak létre brit kutatók a műanyaghulladékok lebontására

A Portsmouth-i Egyetem szakemberei a PETáz nevű műanyagbontó enzimet kombinálták egy másik enzimmel, hogy felgyorsítsák a lebontási folyamatot.

Olyan szuperenzimet hoztak létre brit kutatók, amely egy korábban kifejlesztett enzimnél hatszor gyorsabban képes lebontani a műanyagot. Az új szuperenzim jelentős hatással lehet a polietilén-tereftalát (PET) – az egyszerhasználatos ivópalackok, a szőnyegek és ruhák gyártásához leggyakrabban használt műanyag – újrahasznosítására – írja a CNN hírportálja. A PET több száz év alatt bomlik le a természetben, míg a PETáz mindössze néhány nap alatt képes alkotóelemeire lebontani.

A szuperenzim a PETázt és a MHETázt egyesíti. A kettejük elegye kétszer olyan gyorsan bontja le a műanyagot, mint a PETáz önmagában, míg a két enzim DNS-ének összekapcsolása háromszor tovább növeli a lebontási sebességet.   “Igazából egészen meglepődtünk, hogy ilyen jól működött a dolog” – mondta John McGeehan, az egyetem enziminnovációs központjának igazgatója, a tanulmány társszerzője, megjegyezve, hogy a folyamat ugyanakkor “még mindig túl lassú” ahhoz, hogy kereskedelmileg életképes legyen.

A szakember szerint a fejlesztés révén a már létező PET-termékeket újra lehetne hasznosítani, ahelyett, hogy fosszilis tüzelőanyagokat használva újabb műanyagokat gyártanak le. A kutatók az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) publikálták az eredményeiket.

A műanyagszennyezés az egyik legjelentősebb környezeti probléma. A The Pew Charitable Trusts nevű amerikai jótékonysági szervezet nemrég közzétett jelentése szerint 2040-re csaknem megháromszorozódhat az óceánokba kerülő műanyag mennyisége, elérve az évi 29 millió tonnát. A szervezet szerint nem létezik “egyetlen megoldás” a problémára, ám egy “átfogó újrahasznosítási stratégiával” akár 31-45 százalékkal csökkenteni lehetne a műanyagszennyezést.

A Carbios nevű francia cég is egy műanyagfaló enzimen dolgozik, de a viaszmoly és a közönséges lisztbogár lárvái is segíthetnek a műanyagok lebontásában a beleikben lévő baktériumoknak köszönhetően.

Kiemelt kép: MTI/EPA/Francis R. Malasig

Összes videónk a szerzői jog védelme alatt áll. Engedély nélküli felhasználása tilos. (Szerzői jogi törvény: 1999. évi LXXVI. törvény)