Jézus Krisztus feltámadásának ünnepén a zsoltár szavai jutnak eszembe: “Az élet útját mutatod meg nekem, és örömmel töltesz el színed előtt.” (Zsolt 15,11)
Az élet útját mutatod meg Uram, bár Izajás próféta évszázadokkal földi működésed előtt felteszi a kérdést: “Ki hitt abban, amit hallottunk…” (Iz 53,1). Ki hitt abban, amit láttunk, folytathatnánk a kérdezést. Ki hitt abban, hogy van jövője mindannak, ami történt nyilvános működésed során. Úgy voltál itt közöttünk, mint bárány a farkasok között. Nem volt a kezedben fegyver, amellyel végső érvként érvényt szerezz a magad és néped akaratának. A döntő pillanatban a Getszemáni kertben eltetetted Péterrel a kardját, amivel levágta a főpap szolgájának fülét, és megérintve azt, meggyógyítottad. (Lk 22,50-5l). Nem támadtál rá fegyverrel senkire, és nem védted magad fegyverrel, mert szeretted ellenségeidet is, és nem akartad megölni őket. Inkább vállaltad a kereszt gyötrelmét. Ki képes hinni abban, hogy ennek a mindent adni kész szeretetnek van jövője? Ki képes hinni abban, hogy ez az élet útja?
Miért tetted ezt? Mert ezt tanultad Atyádtól, aki felkelti napját jókra és gonoszokra, esőt ad neki tetszően és neki nem tetszően élőknek, vagyis mindenkinek biztosítja az élet feltételeit. (Mt 5, 45) Ezért mondtad: “Ismerem az Atyát és életemet adom juhaimért.” (Jn 10,15) Vállaltad a szolga szerepét, csakhogy mindenkinek megadhasd, amitől egyre bőségesebb élete lesz. (Jn 10,10)
Példát adtál nekünk szelídségre, szolgálni tudásra, mindent adni kész szeretetre. S bár ezért néped keresztre juttatott, mégis fel kell tenni magunknak a kérdést: Nem úgy kellene élnünk, ahogyan Te éltél? Ha nem gyűlöletben, félelemben, háborúskodásban akarunk élni, nem a Te példádat kellene követnünk? Dehát mire jutott a Názáreti Jézus? Hangzik az ellenvetés. Keresztre feszítették, kínhalált szenvedett. Ez lenne az élet útja? Igen. Mert ha élni akarunk, nem szabad gyűlölködnünk, gyilkolnunk. S a gyilkosok csak akkor fogynak el, ha letesszük a fegyvert, ha testvérnek tekintjük egymást, mennyei Atyánk gyermekeinek.
Az élet útját mutatja mai ünnepünk, feltámadásod. Mert megölhetnek hitvány zsoldosok, ahogy Pilinszky János írja, de legyőzted a halált, és feltámadtál, mert a szeretet örök, s Te vagy a szeretet. Azért jöttél közénk, hogy találkozhassunk Veled. S ez a találkozás döntő fordulatot, megtérést hozzon az életünkbe. Vonzódjunk mindahhoz, amit ez a találkozás ígér. Szemléljük keresztedet, emeljük fel hozzád szívünket, s kérjük, hogy légy jelen életünkben. Tárd fel előttünk Isten életének titkait, ajándékozz meg tanításod mélyebb megértésével, tégy képessé, hogy mi is ugyanúgy éljünk, ahogy példádon látjuk, ugyanazokat a tetteket tehessük, amelyeket Te tettél. Így váljék valóra a zsoltár szava: “Örömmel töltesz el színed előtt.”
Hálát adunk Neked, Urunk Jézus, hogy feltárod előttünk Isten Országának titkait, képessé akarsz tenni mindnyájunkat, hogy követőid legyünk, és általad folytassuk azt a küldetést, amelyet Atyádtól kaptál. Feltámadásod ünnepén hálásan köszönjük, hogy bevezetsz minket életed csodálatos titkaiba, amelyek minden elképzelésünket felülmúlják. Köszönjük, hogy csak rajtunk fordul, mennyit fogadunk be életed kincseiből. Köszönjük, hogy feltámadásod azt bizonyítja, hogy életünk sikere nem a körülményektől, hanem a mi döntésünktől függ.
Maradj velünk, Urunk, és vezess a teljesség felé!
