“A tehetség egy üres puttony, amit meg kell tölteni tartalommal, tapasztalatokkal.” – Beszélgetés Éliás Gyula énekművésszel

Éliás Gyula Artisjus- és Gundel művészeti díjas énekes, zenész családba született, édesapja ismert lemezlovas volt, ami rengeteg előnnyel járt, ugyanakkor meg is nehezítette az ifjabb Éliás életét, aki a híres apa árnyékából csak nehezen tudott kitörni. Ám hogy ez mennyire jól sikerült, ma már számtalan sikeres dala, lemeze és sokak által várt fellépései bizonyítják.

 

Édesapja a 70-es, 80-as évek legismertebb diszkósa volt. Hogyan alakult vele a kapcsolatod gyerekkorodban?

Gyerekként félistenként néztem rá és tiszteltem. Ismert volt, mindenki a kedvében akart járni és ebből mi, a gyerekei is profitáltunk. Neki köszönhetem, hogy a zene a mindennapjaim részévé vált, a koncertek világa pedig megszokott, természetes közegem lett. Sokszor elvitt magával a fellépéseire, én pedig magamba szívtam a zenét, a sokféle stílust, rengeteg emberrel találkoztam, és elképesztő mennyiségű impulzus ért. Ám az édesapám ismertségéből adódó sok előny mellett nagy kihívást jelentett, hogy később ki tudjak lépni az árnyékából. Anno kényszerből vettem fel a junior titulust, hogy ne keverjenek össze vele, de nem szerettem és a halála után azonnal el is hagytam. Ma már ebből nem csinálok ügyet, bárhogy hívhatnak, juniornak vagy Éliás Gyulának, a lényeg, hogy hívjanak zenélni.

Te már gyerekként is tudtad, hogy belőled is zenész lesz?

Nem, akkor még nem gondolkoztam ezen, ráadásul anyukám nagyon ellenezte, hogy én is édesapám nyomdokaiba lépjek. Ő azt szerette volna, ha fodrász lesz belőlem. Ráadásul az ő családjában ennek a szakmának hagyományai is voltak, a nagybátyámból pedig (Szabó Imre), országos hírű, Európa-bajnok fodrász vált. Végül, ugyan csak félig-meddig, de teljesült édesanyám kívánsága: letettem a szakmunkás vizsgát és gyakoroltam is a mesterséget a ’90-es években, de amikor felvettek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, abbahagytam és onnantól egyértelmű volt, hogy a zene lesz az én igazi utam.

A fodrászat egyébként akkoriban is nagyon jó kereseti lehetőséget jelentett, ugyanakkor remekül lehetett vele kapcsolatokat is építeni. Voltak illusztris vendégeim, akik gyakran elhívtak énekelni. Olyan voltam, akárcsak a dalból ismert Gedeon bácsi. A vendégek nagyon szerettek és nagyon könnyen ment a hajvágás, csak a sok görnyedezést nem bírta a derekam, de nagyon élveztem a hajszobrászatot és a mai napig a barátnőimnek, a fiaimnak én vágom a haját.

A saját stílusodra hogyan találtál rá és mi indította el a szóló karrieredet?

Igazából az édesapám által képviselt vonalat vittem tovább egy igényesebb, magasabb szinten. A stílus adott volt, édesapám honosította meg Magyarországon. Ő játszott először Barry White-ot itthon és ő tette olyan népszerűvé a funky zenét is, de sokféle stílusban otthon volt, játszott rockot és Elvis klubot is alapított. A jó funky zene változatos, keveredik benne a jazz, a blues és a soul és ha tehetséges, képzett zenészek játsszák, időtálló és sosem megy ki a divatból. Ezért is volt olyan nagy sikere a Jól vagyok című számomnak, amivel a szóló karrierem is elindult és a sikerszéria szerencsére ezt követően is folytatódott: négy hónapon át Viva chart listavezető volt az Úgy lennék, amit később Rúzsa Magdival és Tót Verával is lemezre énekeltem és a mai napig nagy közönség kedvenc a Funky Groove, amit pedig Gio Bacioval, a Magyarországon is ismert olasz énekessel vettünk lemezre. Azóta jó pár hullámvölgyet megéltem – többek között a pandémia idején -, de szerencsére mindig sikerült ezeken túllendülnöm.

Zeneszerző, énekművész és tanár is vagy egyszerre. Mindhárom jelen van most is az életedben?

Igen, a mai napig, változó arányban ugyan, de mindhárom jelen van az életemben. Régebben nem szerettem tanítani. Sokan hívtak fel, hogy tanítsam őket énekelni és mivel akkoriban még nem volt annyi koncertem, leginkább anyagi okokból vállaltam el őket. Azt akarták tudni, amit én tudok, úgy akartak énekelni, mint én. Egyébként a saját hangom képzésére az allergiám miatt kezdtem jobban odafigyelni. Muszáj volt, mert amikor jött a pollenszezon, kitört rajtam a betegség és nem tudtam rendesen énekelni. Azt hittem, hogy nem jó a technikám és ez megijesztett, ezért elkezdtem énektanárhoz járni. Mára megtanultam teljesen uralni a hangomat és képes vagyok arra is, hogy ha beteg vagyok, a közönség abból se vegyen észre semmit.

Jelenleg a Vörösmarty Mihály Ének-Zenei Nyelvi Általános Iskolában és Gimnáziumban tanítok főállásban, de előtte sok más iskolában is oktattam, például 14 éven át az Erkel Gyula Újpesti Zenei Alapfokú Művészeti Iskolában. Kedvelem azokat a helyeket, ahol reneszánsz típusú emberek vesznek körbe, akik a szépségben, a harmóniában és a szeretetben hisznek és aszerint is élnek és a mostani helyem ilyen.

Egy időben a televízióban is sokat dolgoztál. Miért hagytad ott és mit gondolsz a mai tehetségkutatókról, tehetségekről?

Valóban dolgoztam a televízióban is, mint felkészítő énektanár, de az új műsorok értékrendjével már nem tudtam azonosulni, ezért még időben kiszálltam belőle.

Szerintem igazi tehetség kevés van. A tehetség egy üres puttony, amit meg kell tölteni tartalommal, tapasztalatokkal. Ahhoz, hogy az ember hiteles személyiséggé válhasson, rengeteget kell tanulni, a ranglétrát végig kell járni. Türelem, kitartás, szorgalom, alázat, számtalan kudarc és csalódás kell hozzá, hogy valaki „beérjen” mint tehetség, ehhez pár hónap nem elegendő. A tehetségkutató műsorok futószalagon ontják a tehetségnek kikiáltott embereket, akik közül aztán sokan el is tűnnek a süllyesztőben.

A te életedben mik voltak azok az események, amik formáltak és hozzáadtak valamit a hangodhoz, előadó művészetedhez?

Minden, amit megéltem, hozzáadott valamit a személyiségemhez, ezáltal gazdagította a hangomat is. Így az utóbbi pár év is, ami nem csak a pandémia miatt volt embert próbáló, de édesanyám hosszan elhúzódó betegsége, halála és a rengeteg szerelmi csalódás miatt is, amelyek komolyan megzúzták a lelkemet.

Két fiad van, valamelyikük követ majd téged az énekesi pályán?

A 18 éves nagyfiam a nagyapja vonalát viszi tovább: nem csak zenél és filmzenéket ír, de kapott már diákfilm-fesztiválon díjat, mint operatőr és vágó, közben pedig diszkózik. Nemrég például Biatorbágyon lépett fel nagy sikerrel. Énekelni azonban sem ő, sem a kisebbik fiam nem hajlandó.

A 15 éves fiam repülőgép pilóta szeretne lenni és nap mint nap képes meglepni a kimagasló intelligenciájával: rendkívül tájékozott aktuálpolitikai kérdésekben, tudja minden politikus, államfő és miniszter nevét, ismeri a világ összes országának a fővárosát és a történelemben, aerodinamikában is otthon van. Mindkettőjükre nagyon büszke vagyok és ha semmi más nem sikerült volna az életemben, már az csodálatos, hogy két ilyen nagyszerű fiam van.

Biatorbágyon élsz, mit ad neked ez a település?

Biatorbágy az otthonom, a háttérországom, ami számomra maga az idill: gyönyörű fekvésű, csendes hely, ahol jó a levegő és madárcsicsergés, sok zöld vesz körbe. Szeretek itt élni.

Hogyan szoktál pihenni, töltődni?

Igazából nekem az egész életem egy hobbi, hiszen azt csinálom, amit a legjobban szeretek: énekelek, dalokat írok és tanítok. De nagyon szeretek termálfürdőbe járni, szaunázni is. Heti kétszer pedig a konditerembe is ellátogatok, de nem azért, hogy „kigyúrjam” magam, hanem hogy jó formában legyek és bírjam a színpadi szereplést, éneklést. Ezen kívül kertészkedek, amiben azt élvezem a legjobban, hogy láthatom, megfoghatom a munkám gyümölcsét. És persze a gyerekeimmel is igyekszek annyi időt tölteni, amennyit csak lehet.

Mik a jövőbeli terveid?

2023 Petőfi Sándor jubileumi éve, ezért az egyébként is nagyon kedvelt költőnk most különösen felkapott: mindenki Petőfi dalokat ír, többek között én is. Egy pályázati felhívás apropóján dolgoztam fel egy kevésbé ismert versét, melynek címe: Ideál és való, ami kicsit úgy érzem, rólam is szól. Még nem kaptam visszajelzést, várom az eredményt.

A legutolsó klipem, az „Apa, kérlek vigyázz rám” idén készült, édesapám emlékére és még mindig nagy sikere van, de már most érzem, hogy újabbat kellene készítenem. Mert olyan gyors a világ, hogy évente legalább három klipet kell kihoznod ahhoz, hogy fenn tudd tartani az ismertségedet és ne merüljön a neved a feledés homályába.
A terveim között szerepel egy karácsonyi lemez is. 2014-2015-ben adtam ki utoljára „Láthatatlan szál” címmel új lemezt, amelyen duettet énekeltem hírességekkel. Azóta összegyűlt sok dal, így épp itt az ideje ezeket lemez formába önteni vagy válogatást készíteni belőlük.