Edit már több mint 30 éve foglalkozik könyvekkel, de megunni őket azóta sem tudta, sőt, egyre nagyobb csodálattal adózik nekik. Mert úgy gondolja, a könyv nem csak egy cél, de eszköz is, hogy a generációkat összekapcsolja, a gyerekeket és a fiatalokat pedig bevezesse egy fantasztikusan gazdag világba: a könyvek birodalmába.
Mióta dolgozol könyvtárosként és mit tapasztaltál, az évek alatt hogyan változtak meg az olvasói, könyvtárhasználati szokások?
Több mint 30 éve dolgozom könyvtárosként, a Karikó János Könyvtárban 15 éve kezdtem és akkor neveztek ki könyvtárvezetőnek, miután 2017-ben az intézmény önállóvá vált. Az itt töltött éveim alatt alaposan megváltoztak a könyvtárba járási szokások és a könyvtárhasználat is. Biatorbágy egyik örvendetes sajátossága, hogy a lakosság összetételében nagyon magas a gyerekek aránya – az olvasóink 50%-át ők teszik ki – a könyvtár pedig alkalmazkodott ehhez, nagy becsben tartja a gyerekolvasókat. Rengeteg könyvtári foglalkozást szervezünk óvodásoknak, iskolásoknak és büszkén mondhatom, hogy akik megismerik a könyvtárat, részt vesznek a rendezvényeinken, elhozzák a szüleiket, hogy írassák be őket hozzánk és törzsolvasóinkká válnak.
Az olvasói szokások az elmúlt évek alatt abba az irányba változtak, hogy már nem csak olvasni és kölcsönözni jönnek hozzánk, hanem közösségi térként, találkozóhelyként tekintenek a könyvtárra. Azt vettük észre, hogy az anyukák is szívesen ülnek be ide mesét olvasni a kisgyerekeiknek, programnak tekintik, ha rossz az idő vagy túl meleg van kint és az iskolások is nálunk találkoznak, beszélgetnek suli után. Vagyis a könyvtárba járás igazi szabadidős programmá vált.
Melyek most a legolvasottabb, legkeresettebb könyvek?
Az életrajzi könyvek mindig a kölcsönzési toplisták élén vannak: a divattervezők, színészek, énekesek élete sokakat érdekel. De a mozifilmek, sorozatok alapján íródott regények (vagy pont fordítva, amelyek alapján a közkedvelt filmek készültek) is nagyon népszerűek.
Neked hogyan indult a kapcsolatod a könyvekkel és hogyan vált hivatásoddá?
Már kisgyerekként szerettem a könyveket, mindig is elvarázsolt azok világa és elsős koromtól kezdve lelkes könyvtártag voltam. A pályaválasztásomat pedig elsősorban az határozta meg, hogy a magyar és a történelem volt a két kedvenc tantárgyam és mindenképpen olyan irányba szerettem volna elindulni, ami ezekre épül. Bevallom, gyerekként még nem annyira volt tudatos a könyvtáros szakma választása, de azt gondoltam, hogy ha nem tetszik, ez akkor is egy olyan alapot ad, ami mellé még bármi mást tanulhatok. De végül annyira megszerettem, hogy nem akartam módosítani az eredeti elképzelésen. A könyvtáros képesítés mellett pedagógus – magyar tanár- végzettségem is van, a kettőt együtt nagyszerűen kamatoztathatom a gyerekeknél, amikor az órákat, gyerekfoglalkozásokat tartom és a rendezvényeknél is sokat segít.
Milyen érzéssel lépsz be a mai napig a könyvtárba? Még mindig ugyanazzal a lelkesedéssel veszel kezedbe egy könyvet?
A lelkesedésem a könyvek és a szakmám iránt a mai napig nem halványult. Számomra a könyv nem csak egy cél, hanem egyben eszköz is. Én nem csak a könyveket, de az embereket is szeretem és a kettőt örömmel kapcsolom össze. Van olyan könyvtáros, akinek a könyvek a barátai, de az emberi társaságot már nem annyira kedveli, úgy éli meg a látogatókat, hogy behatolnak az ő birodalmába. Számomra viszont a könyv egy eszköz ahhoz, hogy minél több gyereket, vagyis a jövő generációját olvasóvá neveljük és bevezessük őket ebbe a csodálatos világba. A könyvtár falán sokáig olvasható volt egy Móra Ferenc idézet, miszerint „amelyik gyerek képet nézeget, az már olvas”. Az olvasás ugyanis a képekkel kezdődik.
Neked melyek a kedvenc műveid? Mit olvasol szívesen?
A nagy kedvencem Gabriel García Márquez: Száz év magány című műve. Ezt a klasszikust akárhányszor el tudnám olvasni anélkül, hogy ráunnék, de nagyon szeretem a nagy mesélőket is, például Mikszáthot. A mai generációk már jobban szeretik a cselekményesebb, gyorsabb könyveket és velem is előfordul, hogy szívesen elolvasok egy jó krimit. Jellemző rám, hogy hangulat alapján választok, ezért egyszerre több könyv is van az éjjeli szekrényemen. Mikor, milyen kedvem van, olyan típusú könyvet emelek le a polcról.
Mire vagy a legbüszkébb könyvtárvezető éveidből?
Az egyik büszkeségem, hogy míg anno 700 fővel kezdtünk, mára az olvasói létszámunk eléri a 2000-et. Emögött nagyon kemény munka van. Minden évben meg kell harcolnunk azért, hogy az olvasók újra bennünket válasszanak. Tévedés, hogy azzal, aki már beiratkozott, többé nincs teendő, hiszen adódhat úgy, hogy eltávolodik a könyvtártól. Időről időre olyan rendezvényeket kell kitalálni, amivel megtarthatjuk vagy vissza tudjuk őket csábítani. 14 évvel ezelőtt pont ilyen céllal találtam ki a családi vetélkedőket, melyeknek az volt a célja, hogy több generáció – nagyszülő, szülő és gyerek- együtt olvasson és megismerjék egymás kedvenc olvasmányait is, de itt a könyv tulajdonképpen csak eszköz ahhoz, hogy egy délelőttöt együtt töltsenek és jól érezzék magukat.
Hogyan készültök az ünnepekre: az adventre és a karácsonyra?
Az adventi készülődés főként a kicsikre koncentrálódik: adventi kézműves foglalkozásokkal, ajándékkészítéssel várjuk őket hetente kétszer. A felnőtteknek pedig úgy kedveskedünk, hogy Mikulás hetében elengedjük a késedelmi díjat, a környező települések lakói pedig beiratkozási díj nélkül tudnak könyvtártaggá válni.
