Iskolába jár a komolyzene. Az Erkel Ferenc Kamarazenekar muzsikusai úgy gondoltuk még tavaly ősszel, hogy ideje házhoz vinni a komolyzenét a biatorbágyi diákoknak, ezért elhatároztuk, hogy végigjárjuk az iskolákat, és rendhagyó énekórát tartunk. Sulikoncert lett a program neve, igyekeztünk a névválasztással kifejezni a dolog komolyságát, és kötetlenségét.
Nehéz helyzetben van a mai fiatalság, ezt szülőként magam is látom, de úgy gondolom, hogy ez manapság már annyira szem előtt van, hogy akár unalmasnak is tűnhet beszélni róla. Megoldásokat, lehetőségeket, élményeket kell kínálnunk a gyermekeknek, hogy ki tudjuk őket csalogatni a kütyük rabul ejtő virtuális valóságából. Varázslatot kell adnunk nekik a szemük előtt állandóan vibráló varázslat konkurenciájaként. Most sokan gondolhatják, hogy ez utópia, elvesztettük a csatát, de mi úgy látjuk a rendkívül sikeres programunk közepén, hogy van fény az alagút végén.
Először is szeretettel gratulálunk az összes biatorbágyi pedagógusnak, mert tüneményesek a diákok, és külön hálásak vagyunk az ének-zene oktatást végzőknek, meg persze a szülőknek is, mert nagyon komoly tudással rendelkeznek a gyermekek és a középiskolás fiatalok. Eddig a BIT-ben, a Refiben, a BiaSuliban és a Ritsmannban jártunk. Hamarosan következik a Czuczor iskola, és visszatérünk a kéttannyelvű iskolába az alsó tagozatosokhoz. Elképesztően aktívak voltak a gyerekek, voltak pillanatok, amikor minden kéz a magasban volt. Bőgősünk, Martos Attila villám bőgőórát tartott, és két vállalkozó szellemű diák játszhatott a nagybőgőn basszus hangokat, miközben mi a Virágéknál ég a világ kezdetű népdalt énekeltük.
Két felejthetetlen pillanatot szeretnék kiemelni az eddigi tizenegy sulikoncertből. Az egyik alaklommal a BIT-ben Bach híres Air című gyönyörűségesen ihletett, meghitt, és áhítatos tételét játszottuk, és már az első pár hang alatt a bőrünkön éreztük a muzsika varázsát, amint az addig halkan, és amúgy nem zavaróan, de azért diszkréten nyüzsgő fiatalság elvarázsolódott Bach zenéjétől. Ilyen megtapasztalásunk még soha nem volt. Másik alkalommal a Ritsmann iskola egyik osztályával vártuk az órára érkező másik osztályt, beszédbe elegyedtünk velük, majd egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy már a második népdalt énekeljük együtt. Életreszóló élmény ilyet átélni. Higgyék el, semmi sincs veszve! Amíg ilyen egyszerűen lehet élő komolyzenével hatni a gyermekekre, addig nincs ok az aggodalomra. Abban bízunk, hogy meg tudtuk nyerni őket, és egyre többen fognak majd eljönni a Faluházba a koncertjeinkre, meg a III. EFKZ Művészeti Fesztiválra most július 5-e és 7-e között. Az újévi hangversenyünkön mintha még az eddiginél is több gyermek lett volna a közönség soraiban. Bízunk benne, hogy ebben a sulikoncertek sikere is benne van!
Lesták Bedő Eszter
