A biatorbágyi nyomtatott és elektronikus médiumokat magában foglaló, azokat kiadó, illetve üzemeltető Biatorbágyi Közösségi Médiaszolgáltató Nonprofit Kft.-nek ez év március 1-jétől új ügyvezető igazgatója van. Marsal Szilvia pályázat révén nyerte el a „hivatalt”, vele beszélgettünk; kollégák lévén ezúttal tegeződve készült az interjú.
– Mi motivált az ügyvezetői állás megpályázására?
– Szakmai szempontból különleges kihívásnak, nem mindennapi lehetőségnek tartottam a pályázatot. Régóta dolgozom televízióban, rádióban, újságban, a közszférában. Az utóbbi időben településmarketinggel és polgármesterek személyes márkaépítésével foglalkoztam, így nem meglepő, hogy több környékbeli település kommunikációját segítettem, és segítem ma is. Ismerem a problémákat, a rendszer működését, az agglomerációban élők hétköznapjait. Ezt a tudást, rálátást szeretném kamatoztatni a kft. élén.
– Mióta dolgozol a médiában? Melyek voltak a pályafutásod jelentősebb állomásai, munkakörei?
– Megfogtál! Pontosan nem is tudom. Még gimnazista voltam, amikor a Perpetuum mobile című ifjúsági, tudományos műsort vezettem a legendás Magyar Televízióban. Aztán egyre bővült a paletta, de alapvetően a hírműsorokban lehetett a nevemmel, hangommal, majd arcommal találkozni. Amire büszke vagyok, az a Juventus Rádió, aminek meghatározó, drive time hírolvasója voltam, a Lánchíd Rádió és a Somogy Tv. Nem teljes a paletta, huszonöt-harminc év állomásait nem könnyű észben tartani.
– Honnan ered az elkötelezettséged a helyi közéleti kérdések iránt.
– Pesti lány vagyok, ott születtem. Budakeszin húsz évig éltem, a gyermekem is oda született, a családom is ott lakik. Aztán öt évet töltöttem Somogy megyében, elsősorban Siófokon. Fél éve költöztem Biatorbágyra, a véletlen hozta így. Ismertem a települést, van egy szép családi telkünk az Ürge-hegyen. Sok helyen megfordultam, sok helyen otthon érzem magam, szerintem ez nem baj. Biatorbágyon is hamar befogadtak, s ez nagyon jólesik. Ebben a városban ébredek fel mindennap, ebben a városban csukom be az otthonom ajtaját, amikor hazaérek. Nagyon különböző településeken dolgoztam, mindig megtalált a helyi közélet, a problémák, a szépségek. Szeretem ezt a léptéket, emberközeli. A családom, a barátaim, a kollégáim mind egy közösség, település, város tagjai. Valahol élnek, ingatlannal rendelkeznek, kertjük van, tüzelnek, vasárnap füvet nyír a szomszéd. Ezt pedig egy önkormányzatnak egységbe kell rendeznie. A Média Kft.-nek az a feladata, hogy mindenről tájékoztasson, informáljon, segítse a biatorbágyiak életét. Itt
szeretném kérni az olvasóktól, hogy nyugodtan írjanak, hívjanak minket! Legyünk kapcsolatban! Minden ötletet, tájékoztatást szívesen fogadunk.
– Hol tanultad az újságírást?
– Az is jó régen volt! A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Bálint György Újságíró Iskola, televíziós tagozat. Aztán csak vitt a lendület előre, MTV Gazdasági Műsorok Főszerkesztősége, Napkelte, Ablak című műsor, Lánchíd Rádió. Sok mindenkivel dolgoztam együtt, kitűnő újságíróktól, rádiósoktól, tévésektől tudtam tanulni. Nagyon izgalmas időszakban kezdtem el a pályámat 1995–96-ban. Ha lesz időm, egyszer megírom ezeket az élményeket.
– Mi köt Biatorbágyhoz?
– Fél éve tartó szerelem, remélem, lesz több, hosszabb is. Láttam Biatorbágyot fejlődni, sokat jártam az Ürge-hegyre. Az érettségire és felvételire is ott készültem fel két snapszerozás közben, merthogy azt is meg kellett tanulni. Igyekszem bejárni a környéket, van mit megnézni! Próbálok mindenkitől információkat begyűjteni Biatorbágyról. Most például a Faluházban található régi csigalépcső története után nyomozok. Fantasztikus, nem tudok betelni vele.
– Iparági ars poetica?
– Egyedül nem lehet tévét „csinálni”, újságot készíteni, online felületet szerkeszteni. Egy csapat áll mögöttem. Fiatalok és tapasztaltak vegyesen. A cég sikerének, fejlődésének is ez a záloga. Ismerem magam, tudok lelkesíteni, szakmailag segíteni olyan embereket, akik ugyanarra tartanak, amerre én. Mi kell még?
