Karantinik az online térben – Tiltás helyett tudatosság

Karantinik az online térben – Tiltás helyett tudatosság

Több mint egy éve már, hogy a digitális oktatás lett a norma a gyerekek életében. Emellett a szórakozás és a társas kapcsolatok színtere is nagyrészt az online térbe helyeződött át. Imre-Tóth Katalinnal, az Egry József Terápiás Központ gyermek klinikai szakpszichológusával arról beszélgetett a csalad.hu, hogy hogyan csökkenthetjük a megnövekedett képernyőidő negatív hatásait.

Többet ülünk a képernyők előtt, mint valaha. Különösen igaz ez a gyerekekre, akik a tanórákon is virtuálisan vesznek részt, majd utána kikapcsolódásként is a számítógépen vagy telefonon játszanak, olvasnak, chatelnek. Hogyan lehet ebben mértéket tartani?

– Nagyon nehéz ez a helyzet a szülők számára is, hiszen kevés az eszközük arra, hogy az egészséges kütyühasználat irányba terelgessék a gyerekeket. A kisebbekkel könnyebb dolguk van, hiszen még jobban hallgatnak rájuk, könnyebb elvenni az eszközt, rászólni, kizökkenteni, míg egy tinédzsernek már hiába mondják, hogy csukja be a laptopját, ha bezárkózik a szobájába.

A kisgyerekek esetében mindenképpen azt tanácsolom, hogy állítsunk be szűrőket a számítógépen, figyeljünk oda, mivel játszik, mit néz, ne hagyjuk rá, hogy szabadon garázdálkodhasson az interneten. Szülőként mindenképpen tájékozódjunk az online térben rájuk leselkedő veszélyekről és hívjuk fel a gyermekünk figyelmét ezekre.

Milyen veszélyekre gondolsz elsősorban?

– Pont nemrég találkoztam egy olyan esettel, ahol az intim fotómegosztás okozott nem kis galibát. Mindenképp magyarázzuk el, hogy miért nem jó ötlet a szerelmünkkel sem megosztani ilyen fotókat, hiszen utána bárki kezébe kerülhetnek a képek, nem fogjuk tudni lekövetni az útjukat. De ez csak egy a sok közül.

Sajnos rengeteg a hamis profil a közösségi médiában, akik csőbe húzhatják a mit sem sejtő gyermeket. De szintén egyre nagyobb ”divat” manapság a bullying mellett az önsértés is és az ezekre buzdító csoportok. Ilyenek például a veszélyes feladatok teljesítésére biztató neten terjedő játékok is, mint a Kék Bálna.

A digitális oktatás, a karantén és a sok otthon, képernyő előtt töltött idő miatt jobban elterjedtek az ilyen irányú csoportosulások?

– A csoportosulások létrejöttével kapcsolatban annyira nem vagyok naprakész, de azt a saját praxisomban is látom, hogy a 10-13 éves kiskamaszok a jelenlegi pandémiás helyzet egyik legnagyobb elszenvedői. Ők a leginkább befolyásolhatóak, érzelmileg a leginstabilabbak.

Nekik még sok esetben nincs párkapcsolatuk, szerelmük, szükségük lenne a rendszerre, a külső kontrollra, a hovatartozásra, a barátokra, ezek hiányában pedig rettentően szoronganak, sokan komoly depresszióba esnek. Ez akár az önsértésig (a saját testük megsebzése – a szerk.) vagy az öngyilkosság gondolatáig is elfajulhat. Míg korábban a hozzám érkező kiskamaszok közül 10-ből 2-nek, ma 10-ből 8-nak igen súlyos az állapota.

Egy tini esetében hogyan tud a szülő úgy közbeavatkozni a képernyőidőt illetően, hogy annak ne veszekedés és ajtócsapkodás legyen a vége?

– Én azt gondolom, hogy a dolgot inkább onnan kell megközelíteni, hogy a képernyőkön kívül legyen más alternatíva a szórakozásra, kikapcsolódásra a gyerekek életében. Máshol is érjék sikerélmények.

Sportoljanak, olvassanak, zenéljenek, túrázzanak, biciklizzenek… Számos offline tevékenység létezik, amiben örömüket lelhetik, és erre érdemes a szülőknek már kiskortól kezdve buzdítani őket, amellett, hogy felnőttként ők is jó példával járnak elő. Esténként legyen program a közös vacsora, séta a friss levegőn, beszélgetés, kártyázás, társasozás.

Tehát a kütyüzéssel kapcsolatos szigorú szabályokra nem feltétlen van szükség?

– Keretekre szükség van, és habár ezt a kamaszoknál nehezebb betartatni, azért náluk is érdemes mondjuk olyasmit bevezetni, hogy az étkezőasztalnál nincs telefon, este 10 után pedig vonuljon el a szobájába és alvásidőre hagyja kint a mobilját, tabletjét, laptopját a nappaliban.

Gyakori probléma, hogy a tizenévesek hajnali 2-3-ig chatelgetnek vagy videojátékoznak a barátaikkal, másnap pedig nem bírnak felkelni. Az állandó kialvatlanság nagymértékben hozzájárul a depresszió kialakulásához is. Sajnos ez a korosztály nagyon cikinek érzi a korai lefekvést vagy azt, ha nem válaszol éjfélkor egy üzenetre…

A jelenlegi helyzetben az online térbe került át a szociális kapcsolattartás is, ami lételeme a fiataloknak.

– Ez pontosan így van. Ezért arra is fontos felhívni a szülők figyelmét, hogy a túlzott szigor sem célravezető! Az online jelenlét sok esetben a túlélés eszköze is, és életmentő tud lenni, hiszen a kortársakkal tudnak beszélgetni, játszani, nevetni a gyerekek. Ennek egyértelműen hangulatjavító hatása is van, tehát nem az eltiltás a cél, hanem a tudatos használat és az offline élmények gyűjtése. Ez utóbbiban a szülő is aktív partner lehet, különösen, amíg a gyerekünk nyitott rá.

Mivel csökkenthetjük még a digitális oktatás és a sok kütyüzés negatív fizikai és pszichológiai hatásait?

– Természetesen segíthetnek még az olyan egyszerű tippek is, mint az, hogy este, elalvás előtt 1-2 órával már kapcsoljuk ki a mobilokat és egyéb kütyüket. Ha a számítógépünkbe, mobilunkba nincs beépítve, akkor magunknak és a gyerekeknek is beszerezhetünk kék fény szűrős számítógépes szemüveget, ami megszűri a melatonin hormon termelődését gátló sugárzást. Dioptriás szemüvegbe is kérhető ilyen szűrővel ellátott lencse.

Fontos, hogy a számítógép kijelzője szemmagasságban legyen. Az asztal magasságát tekintve az az ideális, ha a felkarok párhuzamosak a gerinccel.

Napközben rendszeresen szellőztessünk és óránként tartson a gyermekünk is szünetet, mozgassa át magát egy kicsit, tornáztassa meg a szemeit. Erre figyelmeztetőt is beállíthatunk a telefonunkon.

Lényeges az is, hogy a gyerekek igyanak, egyenek rendszeresen, ne maradjon ki étkezés napközben – ebben szülőként abszolút a támaszuk lehetünk. Készítsünk egészséges, tápláló ételeket és gondoskodjunk róla, hogy ilyen alternatívákkal töltsük meg a hűtőnket.

Mi a teendő, ha azt látjuk, hogy a gyermekünk a virtuális világ függőjévé vált és nem leli örömét semmilyen valós tevékenységben?

– Először azt javaslom, próbáljunk meg kedvesen, megértően elbeszélgetni vele erről. Ne támadóan, kioktatóan közeledjünk a témához, hanem őszinte empátiával. Komoly nehézségeken megy át a mostani fiatal generáció, lehet a magányosság érzése mellett a családban haláleset, válás is, ami felerősítheti a virtuális térbe való menekülést.

Azonban, ha úgy látjuk, hogy nem tudunk szót érteni vele és nincs javulás ezen a téren, a gyermekünk a depresszió jeleit mutatja, akkor mindenképpen keressünk fel pszichológust. Egy független, objektív külső személy rengeteget tud segíteni és az a tapasztalatom, hogy a gyerekek szeretnek pszichológushoz járni. Ne féljünk tehát ettől, kérjünk bátran segítséget!

 

Jaksa Petra

Összes videónk a szerzői jog védelme alatt áll. Engedély nélküli felhasználása tilos. (Szerzői jogi törvény: 1999. évi LXXVI. törvény)


Készítette és karbantartja a Számítógépes.com