A Mikulás december 6-án, Miklós napján érkezik, a jó gyerekek csizmájába ajándékot, a rosszakéba pedig virgácsot rak. Az elmúlt évtizedekben a különböző kultúrák hagyományai összemosódtak, így sokan Mikulásnak, mások Télapónak – és olykor Santa Clausnak is – hívják, de vajon a három ugyanaz? Kicsoda a Mikulás és ki a Télapó? Kiderítettük!
A Mikulás története
Mikulás, azaz Miklós az egyik legismertebb és legnépszerűbb keresztény szent, a gyermekek és diákok védőszentje. A mai Törökország területén, Patara városában, gazdag szülők gyermekeként született a 3. században, ám egészen kicsi korában árvaságra jutott – szülei egy járványban vesztették életüket-, érsek nagybátyja vette magához, így az ő felügyelete alatt, egy kolostorban nőtt fel és maga is a papi hivatást választotta. A legenda szerint Myra érsekének halálakor isteni sugallatra Myra városába indult. Ott eközben a legidősebb püspök látomásban parancsot kapott Istentől, hogy azt válasszák meg érseknek, aki a következő hajnalon legelsőként megy a templomba imádkozni. Ez az ember Miklós volt. Így került csodás körülmények között a myrai érseki székbe. Több mint fél évszázadon át vezette a város keresztényeit. Vagyonát a szegények és árvák megsegítésére fordította, így már életében szentként tisztelték. Noel Babának, azaz Ajándékozó Apának nevezték. 342. december 6-án halt meg, ezért máig ezen a napon emlékezünk rá. Az egyik legnépszerűbb szentet a szegények pártfogójaként, önzetlen ajándékozóként tiszteli a világ.
Az ajándékosztó Mikulás
A legenda szerint Szent Miklós myrai püspök titokban segített a szegényeken. Egy alkalommal egy elszegényedett patarai nemesember 3 lányán segített oly módon, hogy három egymást követő éjjelen egy-egy erszény aranyat dobott be az ablakán, hogy a lányok tisztességesen férjhez mehessenek. Az apa nagyon szerette volna megtudni, ki volt a jótevő. Amikor Szent Miklós harmadjára is visszatért, kileste, utána futott, és lábaihoz borulva köszönte meg neki az ajándékot, másnaptól pedig hálás szívvel, széltében-hosszában mesélte a történteket. Szent Miklós híre csakhamar messze földön elterjedt. Erre a tettre emlékezve ajándékozzák meg december 6. előestéjén a gyerekeket a keresztény országokban.
Mikulás, Télapó és Santa Claus
A magyar gyerekeket a Mikulás vagy a Télapó ajándékozza meg december 6-a előestéjén. A gondosan kipucolt cipők az ablakban várják, mert ő onnan érkezik, nem a kéményből pottyan le az otthonokba, mint az angolszász világban. A Télapó elnevezés az 1950-es években kezdett el megjelenni és elterjedni, a különböző kultúrák hagyományainak összemosódása miatt. Télapó (vagy ahogy az angolszász kultúrában hívják: Santa Claus) a nyugati keresztény világ karácsonyi ajándékosztó figurája. Különösen az angolszász világban népszerű, Amerikában, Angliában, de ezeken túl más, főleg protestáns országokban is, így Németországban, Hollandiában, Skandináviában, továbbá Észtországban és Lettországban is. Az összekeveredés fő oka, hogy akárcsak a Mikulás, a Télapó is piros ruhában jár, fehér szakálla van, és ugyanúgy ajándékot osztogat. A különbség az, hogy míg a Mikulás december 6-án jár, addig a Télapó az angolszász országokban karácsonykor hozza az ajándékot. Ő az, aki a kéményen keresztül érkezik a lakásba, a szánját rénszarvasok húzzák, és az Északi-sarkon lakik.
Az amerikai hagyomány szerint ma már nálunk is szokás a Télapónak levelet küldeni és a kipucolt csizmák mellé sütit és tejet tenni, hogy így kedveskedjünk az ajándékot hozó kedves mesebeli figurának. A Mikulás és a Télapó hozzátartoznak a decemberhez, kapcsolódnak hagyományainkhoz és megajándékozzák az egész évben jól viselkedő gyermekeket, örömöt okozva nekik. Így tulajdonképpen szinte mindegy is, hogy melyikben, netán mindkettőben hiszünk. A lényeg, hogy a családunkban egy történet és egységes szokásrendszer legyen, ami alapján a gyerekekkel minden évben várhatjuk a Mikulást (vagy a Télapót).
Miért úgy néz ki az igazi Mikulás, ahogyan a mai gyerekek is ismerik?
A Mikulások régebben kinézetre koránt sem voltak ilyen egységesek, mint napjainkban. A századelőn készült képeslapokon, ajándékkísérő kártyákon, csokoládépapírokon rendkívül változatos színű és ruhájú Mikulásokat láthatunk. Abban megegyeznek, hogy méltóságteljes püspököt ábrázolnak és különböző színű, hosszú püspöki palástot viselnek. A Mikulás-ábrázolások egységesülésének okai Amerikában keresendők. Ott is sokáig élt a piros, kék, zöld vagy lila palástot viselő püspök alakja, míg Louis Prang bostoni nyomdász 1885-ben nagy példányszámban ki nem adott egy képeslapot, amelyen piros ruhában ábrázolta. Ettől kezdve az Egyesült Államokban ez a szín vált általánossá. De a Mikulás még ettől sem nézne ki úgy, ahogy ma kinéz, ha a Coca-Cola Company 1931-ben meg nem bízott volna egy reklámgrafikust: csináljon egy téli kampányt az üdítőital-piac számára. Haddon Sundblom ekkor formálta meg a túlsúlyos, pirospozsgás, hófehér szakállú, rövid bundát és buggyos nadrágot viselő, tömött zsákot cipelő mókás öregember alakját. A Santa Claus egy csapásra meghódította a világot, ma mindenki ilyennek látja a Mikulást az Amerikai Egyesült Államoktól Ausztráliáig, Finnországtól Dél-Afrikáig.
