Húsvéti gondolatok
Hadd kezdjem egy kis moralizálással. A legtöbben azért cselekszünk így vagy úgy, mert a legjobb szándékunk szerint akarunk eljárni. Úgy is mondhatnánk, hogy szeretnénk a legjobb érdekeink szerint jól lépni, jót tenni, jók lenni. Azután, hogy mi a jó, ez az egymillió dolláros kérdés. Mert a konfliktusaink annak ellenére keletkeznek, hogy a “jó”-ra törekszünk mindnyájan, csak hát a jó innen nézve fehér, onnan nézve fekete, innen reggel, onnan este, itt az eső, ott napsütés. Ki mondja meg, hogy mi a jó, ha a jóravaló törekvéseink ellenérzéseket, indulatos vitákat, kemény ellenségeskedéseket és legvégül mindent elpusztító gyilkos háborúkat eredményeznek?
Már a családban elkezdődik a jóság kálváriája. Aztán visszük magunkkal a boltba, a vonatra, a munkahelyre, mindenhova. Amikor végül elborítja kis világunkat a mások rosszasága, akkor egyedül maradunk a magunk jóságával és megigazulva elkárhozunk. A másik úton másként van. Eljön a mi pillanatunk végre, összefogunk mindannyian, mi jók, és kárhoztatjuk azt az egyet, aki rossz. Ettől aztán mindannyian üdvözülünk.
Jézus azt mondja, hogy egyedül Isten “jó”. (Luk 18:19) Mert a Teremtő kívül van a szörnyű emberi dilemmán, és mi csak hasonlóak vagyunk hozzá azzal, hogy ismerjük a jót és a rosszat. (I Móz 3:22) Jézus szeretettel tanácsol: tartsuk be a ránk szabott törvényt, majd szeretetből az üdvösség útját is megmutatja: azt, ami nekünk jó, váltsuk át arra, ami másoknak jó. Jézus szeretetéből figyelmeztet minket, hogy a mi jóságunk nem elég jó ahhoz, hogy “velünk vacsoráljon”!
Ezen a húsvéton gondolkodjunk el azon, amit nem lehet törvénnyel szabályozni, amit nem lehet a kifinomult technológiával helyettesíteni és ami nem függ attól, hányan szavaznak rá, gondolkodjunk el az erkölcsön. Ami a szívünk legmélyébe van beleírva és ami miatt ünnepeljük a mártírokat, akik elég bátrak voltak hozzá. Legyünk bátrak legalább elgondolkodni azon, miért nevezzük félmosollyal cinkosan gyarlónak az embert, és miért nem tudunk tiszta szívvel és örömmel a tükörbe nézni. Mi az, amit elhallgatunk, mi az, amiről nem tudunk, vagy nem merünk beszélni?
A kereszt felé menet Jézus állja a szorongó tekintetünket, Ő tudja, hogy egyedül Isten jó, pont ezért halad a Golgota felé. Ő beszélne velünk azokról a dolgokról, beszélne a jóságunkról, és beszélne velünk a gyarlóságunkról is, de nem cinkosan legyintve, mert neki ez a beszélgetés az életébe került.
Ezen a húsvéton vizsgáljuk meg a szívünket, hogy a jóság lakik benne, vagy Krisztus?!
Bolyki András zenész,
a Biatorbágyi Keresztyén Testvét Gyülekezet presbitere
