„Nyelvében él a nemzet”- Gondolatok a magyar nyelv napja alkalmából

nov 13, 2023 | Hírek, Videók

2011. szeptember 26-án az Országgyűlés november 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánította,1844-ben ugyanis ezen a napon fogadták el a magyart államnyelvvé tevő 1844. évi II. törvényt. Miért fontos egy nemzetnek az anyanyelve, annak ápolása és hagyományainak őrzése? Milyen a magyar nyelv helyzete napjainkban? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Tirpák László, a BiaSuli magyar nyelv és irodalom szakos tanárának segítségével.

Mit jelent nekünk a magyar nyelv?

A világon mintegy hétezer nyelv létezik, de ez a szám gyorsan csökken, mert ezek közül sokat csak kevesen beszélnek. Az uráli nyelvcsaládhoz tartozó magyar nyelv mintegy 13 millió anyanyelvi beszélővel a 80. hely körül található, tehát korántsem kis nyelv. Írásbelisége a 11. századtól folyamatos, az első magyar nyelvű szórványemlék az 1055-ös Tihanyi alapítólevélben található, a legkorábbi összefüggő nyelvemlék a 12. század végéről származó Halotti beszéd. A magyar 1844 óta a hivatalos nyelv Magyarországon, 2009 óta pedig az Európai Unió egyik hivatalos nyelve is.

Mit is jelent nekünk a magyar nyelv? Létezésünk legfontosabb pillérét, szilárd alapot, amely történelmünk, népünk, kultúránk hordozója; mindent, ami magyarrá tesz minket. A magyar nyelv anyanyelvünk, mely elválaszthatatlan és nélkülözhetetlen része mindennapjainknak. Kosztolányi Dezső szavaival élve életünk legnagyobb eseménye a magyar nyelven való beszéd, írás, gondolkodás.

A magyar nyelv helyzete a magyar tanár szemével

Ki is tudná hitelesebben visszaadni, milyen a magyar nyelv helyzete napjainkban és elmondani, milyen a fiatal generációk viszonya anyanyelvünkhöz, mint egy magyar tanár, aki közvetlenül megtapasztalja és első sorból látja, honnan jöttünk, hol vagyunk és merre tartunk a magyar nyelv ügyében. Minderről Tirpák Lászlót, a Biatorbágyi Általános Iskola és Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola magyar nyelv és irodalom valamint történelem szakos tanárát kérdeztük.

Hogyan látja, tényleg olyan katasztrofális a helyzet, a gyerekek valóban nem tudnak szépen, helyesen beszélni? Mi lehet ennek az oka?

A kérdésre azért nehéz egyértelmű választ adni, mert vannak gyerekek, akik nagyon választékosan, szépen beszélnek, ugyanakkor általában sajnos nem ez a jellemző a fiatal generációkra. Általánosítani persze nem szabad, de azt kijelenthetjük, hogy a gyerekek többségének a kommunikációja és szókincse igen szegényes, majdhogynem katasztrofális. A legnagyobb problémát abban látom, hogy a gyerekek nem olvasnak eleget. Ez pedig azért nagy baj, mert a szókincset és a fogalmazási készséget az olvasás alapozza meg, és a helyesírásnak is ez az alapja, hiszen olvasás közben rögzül az íráskép.

Ugyancsak aggasztó, hogy a médiából ömlik ránk a silány, ún. trash tartalom. A műsorok szereplőinek siralmas a beszédkultúrája, szókincse. Pedig ők a véleményvezérek, a gyermekeink példaképei. Én ezért az egyik fő bűnösnek a médiát tartom, amiért olyan embereket enged a képernyőre és a tartalomgyártásba, akik rossz példát mutatnak.

Problémásnak tartom azt is, hogy a gyerekeinkre mindenhonnan (a netről, a tévéből) kontrollálatlanul ömlik a sok információ, ami stresszt okoz, hiszen az agynak mindezt fel kell dolgoznia, miközben nincs semmiféle szűrő. A fiatalok nézik a valóság show-kat, még az okosak, intelligensek is, hiszen nap mint nap ez a téma az osztályban, a közösségekben, nem akarnak kimaradni ebből. Nem azt beszélik meg, hogy hol voltak kirándulni vagy milyen filmet láttak, melyik könyvet olvasták, hanem hogy Julcsi vagy Ricsi mit csinált a valóság show-ban.

Mi, felnőttek mennyire figyelünk oda a helyes magyar beszédre? Vagy bennünket is megfertőzött már a “mindent lebutítani és leegyszerűsíteni” irányzata?

Az InfoRádió egyik műsorában hallottam pár éve egy olyan információt, ami nagyon mellbevágott: egy átfogó felmérésből kiderült, hogy a magyar embereknek mindössze 60 %-a tudná letenni a felsőfokú nyelvvizsgát magyarból, 40 %-uk nem menne át a rostán. Ez elég elkeserítő arány. De amíg a diplomás szülők sincsenek tisztában ötödikes nyelvtani szabályokkal és arról kell vitatkoznom velük, hogy a „lőjetek” nem kettő „j”-vel íródik vagy hogy a játssza két „sz”-szel írva helyes, addig min csodálkozunk? Persze nem szeretnék itt sem általánosítani, hiszen a fogadóórákon, szülői értekezleteken mindig vannak olyanok is, akik választékosan fogalmaznak, a beszédstílusuk cizellált és észrevehetően gazdagabb a szókincsük az átlagosnál.

Mit kellene tennünk felnőttként, hogy a gyermekeinket vissza tudjuk terelni a helyes mederbe? Milyen módszerek segíthetnek abban, hogy a felnövekvő generáció tovább tudja vinni a nyelvi hagyományainkat és megőrizze a magyar nyelv kincseit, hihetetlen gazdagságát?

Elsősorban az oktatást kellene megreformálni. 10 évvel ezelőtt még súlyos hibának számított, ha a gyerekek az ikes igéket nem megfelelően ragozták. Ma már elfogadott az „eszek, iszok, alszok” alak is, holott ilyen szótári alak nem létezik. Vagyis a többség rossz szóhasználata felülírta a nyelvtant. Ha lenne rá lehetőségem, szívesen átvenném egy hónapra a magyar nyelv oktatásának ügyét, felhasználva az eddigi tapasztalataimat. Mert úgy látom, hogy miközben rengeteg hasztalan dolgot megtanítunk a gyerekeknek magyarból, addig a szókincsfejlesztésre, ami viszont rettentő fontos lenne, nem jut idő. Idén azonban nem hogy növelték volna az óraszámot, épp ellenkezőleg, csökkentették!

Ötödikesekkel csináljuk azt gyakran, hogy szinonima versenyt tartunk: felírok a táblára egy szót és nekik szinonimákat kell sorolniuk. Nem megy. És ezért van az, hogy a fogalmazásokban is rengeteg a szóismétlés és a stilisztikai hiba.

Elkeserítő, hogy a mai fiatalok nem ismerik a hangulatfestő szavakat, így értelemszerűen nem is használják őket. Én ezeket gyerekkoromban a mesékből, versekből tanultam meg. A plusz egy magyar óra pont erre lenne alkalmas: a szókincsük fejlesztésére, gazdagítására. Vagy itt vannak a szólások, közmondások, melyek a nyelvi örökségünk szerves és fontos részét képezik. Több tízezer szólásunk és közmondásunk van! Hihetetlen kincs ez, nincs még egy olyan nemzet, amely elmondhatná magáról ugyanezt! De ha nem használjuk őket, nem adjuk át az utódainknak, előbb vagy utóbb kikopnak és eltűnnek a köznyelvből. A magyar nyelv páratlan szó- és képi gazdagsággal, kifejezőképességgel bír, nem szabadna hagyni veszendőbe menni, azt meg különösen ártalmasnak tartom, amikor egy szép magyar szót valamiféle buta szlenggel helyettesítenek. A magyar egy hihetetlenül gazdag nyelv, vigyázzunk rá! Mutassunk példát gyermekeinknek, mert a legjobb nevelés mindig a példamutatás.

„Nyelvében él a nemzet”

Az anyanyelvet tanulni és ápolni kell: igyekezni a szép, érthető, kifejező, tartalmas beszédre, írásban a helyesírási szabályok betartására. A helyzetnek megfelelően megnyilatkozni és mellőzni a felesleges idegen szavak használatát. Ügyelni közölnivalóink tartalmi és formai igényességére, amelybe nemcsak az tartozik bele, hogy értelmes mondatokban beszélünk, hanem az is, hogy technikailag is szépen formáljuk szavainkat. Sokat olvasni igényes magyar irodalmi műveket, mert egy szép vers, egy jó elbeszélés magyarul is tanít, bővíti szókincsünket, kifejezőképességünket, edzi az elménket. A nyelv létezése, épsége a nemzet fennmaradásának, fejlődésének fontos záloga. Ápolásán túl fejlesztése ezért minden magyar közös ügye.

Forrás1; Forrás2